12. fejezet: A buli
2013.03.18 16:27
*Zita szemszöge*
Reggel álmosan keltem, karikás szemekkel. Csodás.
Lezuhanyoztam, majd felöltöztem. Lementem a konyhába, hogy készítsek egy kis reggelit.
-Miért 5-öt csináltál? - kérdezte tőlem meglepődötten anyu
-Hát. Izé. Louis is itt van. Nem?
-Nem. Este haza kellett menniük. Nem mondta?
-Nem. - tökre meglepődtem. Miért nem szólt?
Reggeli után felmentem a szobámba és körülnéztem, hogy hagyott-e valami kis üzenetet. De nem. Felnyitottam a laptopom és láttam, hogy twitterre kiírták a srácok: "Egy jó délután jó társaságban". Tuti. Jó társaság vagyunk. De hova a francba tűntek? Tényleg haza kellett volna menniük? És anya honnan tudja?
-Szia - nyílt fel egy ablak a facebook-omon.
-Szia Réka :)
-Figyu?! Hova tűntek a srácok?
-Nem tudom. Anya azt mondta, hogy este el kellett menniük, de akkor miért nem szóltak?
-Várj. Találtam egy papírt. pill
-ok
-Azt írja, idézem: "Szia Réka. Nagyon jó volt melletted aludni, majd megismételjük, de tudod az van, hogy mi ide szöktünk, és Paulnak csak most tűnt fel, szóval haza kell húznunk. Sajnálom, hogy nem tudtam személyesen elköszönni, de olyan cukin horkoltál :D. Puszi Harry"
-Wow.
-Ja
-Na.. URAMISTEN
-Mivan Zita?
-Niall..
-Mi van vele?
-Jár.. valakivel
-óóó
Leléptem face-ről. Nem bírtam ki. Bőgtem az ágyamon. Sokat.
Nem is értem miért. Hiszen ő híres, és joga van hozzá, hogy legyen barátnője, de mégis olyan szarul éreztem magam. Egyszerűen nem tudtam elviselni, hogy mással van. Deminél más volt a helyzet. Azt a csajt szretem, és össze is illenek. De ez a Victoria. Igen, szebb a csaj nálam, de valahogy mégis úgy érzem, hogy nem ő Niallnek az igazi. Akkor mondta volna.
A szobámat papírzsepik tömkelege borította, amikor valaki kopogott.
-Hogy vagy? - lépett be legjobb barátnőm
-Megvagyok
-Ja. Látom - nézett körbe a szobámba
-Izé. Csak .
-Nyugi. Tudom mit érzel. Nekem is ez volt, amikor Harry bejelentette, hogy Taylorral jár..
Órákig csak ültünk és ültünk egymás mellett és kibeszéltük a fiúkat. Ezért szeretem Rékát. A legrosszabb helyzetben is meg tud nevettetni.
Egyszercsak megcsörrent a mobilja. Harry volt az. Intettem neki, hogy nyugodtan vegye fel. Kiment.
-Igen, tudja - hallottam Réka hangját. Mit tud és ki?
-Nem! Ne gyertek vissza, csak rosszabb lesz!
Kicsit visszavett a hangerejéből és arrébb ment, szóval a többit már nem hallottam.
-Na?
-Csak bocsánatot kért, hogy nem köszönt el, meg megkérdezte, hogy hogy vagy. Ennyi.
-De ő.. tudja, hogy nekem tettszik Niall?
-Háát.. az úgy volt, hogy egyszer erről beszélgettünk, és khát. Kicsúszott a számon.
-De a többiek nem tudják..
-Nem.
Délután háromkor sikerült kikászálódnom az ágyamból. Réka még ebéd előtt haza ment, szóval egyedül szomorkodtam.
"Gyerünk Zita. Úgy sem fog soká tartani. Tedd rajtuk túl magad. Ha ők boldogok, akkor te is."
-Nem! Én nem vagyok boldog - szaladt ki a számon. Kinek beszélek? Egyedül vagyok a szobámban.. Megőrültem.
*Réka szemszöge*
Nagyon sajnáltam Zitát. Tökre kivolt borulva. Sajnos haza kellett mennem, mert nem volt ki vigyázzon Grétára.
-De én nagy vagyok!
-Nem Gréta! Majd Réka vigyáz rád. Nem maradhatsz itthon egyedül - hallottam anya hangját a konyhából
-Szasztok! - köszöntem
-Mondd meg neki Réka, hogy már nagy vagyok! - mutatott anyára
-Anna és Lilla hol van? - néztem körül
-Gábor, tudod Anna munkahelyéről az a helyes srác meghívta őket egy buliba
-És te elengedted Lillát? - meredtem rá
-Hát jó akkor én bemegyek.. - hallottam hugim hangját
-Nem lesz semmi baj.. - nyugtatott anya
-Dehát.. Ez nem ér. Én nem mehetek el a barátnőmhöz, a húgomat meg elengeded egy felnőtt buliba..
-Anna vigyáz rá..
-Ezt.. Hogy mentél bele?
-Gábor személyesen jött át, és megnyugtatott, hogy nem lesz alkohol..
-Mert egy felnőtt buliban tényleg nem szokott alkohol lenni - mér szinte kiabáltam
-Igazán megtehetnéd, hogy ezt rámhagyod. - kiabált le - majd 11 körül jövünk. Apád már kinnt vár - vette lejjebb a hangerőt
-Jó szórakozást - mentem be durcásan Gréta szobájába
Nagyon rossz érzésem volt. Mi van, ha leitatják Lillát. Még csak 14. Anna majd ellesz a pasiaival, ő ilyen, de Lilla.. Neki itthon kéne lennie. Egyszercsak megcsörrent a telóm. Persze, hogy ő volt. Egy SOS-t küldött. Ennyi.
Azonnal megfogtam Grétát, Zitáéknál kiraktam, majd elindultam a buliba. Csak onnan tudom a számot, hogy egyszer már voltam Gáboréknál, amikor.. Ez egy hosszú sztori és nem is akarok most erre gondolni..
Becsöngettem. A házból fülsüketítő hang jött ki. Már az utca végén lehetett hallani, és ez a 32-es ház!!
Egy izzadt pasi kinyitotta az ajtót, majd leokádott. Ilyen undorítú élményben még nem volt részem
-Fúj! - kiabáltam
-Mi? Jaa.. Bocs - majd elrohant a klotyóra
Bementem.
Rengeteg ember táncolt a nappali közepén.
Egy állványon volt a DJ pult, és onnan nyomatták a zenét. Egyszerűen nem volt semmi kedvem itt maradni tovább. Haza akartam menni. Persze, szeretek bulizni, de ez azért durva. A kanapén, ami félre volt tolva, egy pár szinte ette egymást. Nem részletezem.
Meg kellett keresnem a hugomat. Írtam neki egy SMS-t, hogy hol van. Azt válaszolta, hogy a konyhában az asztal alatt.
Gyorsan átfurakodtam magam a tömegen, de így is 5 percembe telt, mire eljutottam a konyháig.
Ott nem volt asztal. Egy részeg pasi megfogta a kezem és kihúzott a helységből. Szorosan fogta körbe a derekam, nem tudtam szabadulni. Minél gyakrabban próbálkoztam, annál erősabben fogott.
-Haggyon békén - ordibáltam, és próbáltam kibújni szorítása alól
-Nem! Most táncolni fogsz!
-Nem tudok! - hátha elhiszi és békén hagy
-Akkor gyere. - majd egy pillanatra elengedett.
Nem kellett ennél több. Ahogy tudtam, úgy rohantam. Kerestem az ebédlőt, hátha ott bújkál Lilla.
Benyitottam egy szobába. Sajnos a hangos zenétől nem hallottam, mi folyik oda bennt, ezért nagyon meglepett a látvány.
Gábor ágyba vitte Annát. Szinte lesokkolt amit láttam. És én hülye meg csak ott álltam, és bámultam.
-Hé! Te mit keresel itt? - vett észre nővérem
-Én..
-Húzzál kifele!
Kimentem a szobából és egyenesen az ebédlőbe mentem. Pár kocka netezett.
Asztalok tömkelege volt a szobában. Nyilván ide hordták be a ház többi helységéből.
Körbenéztem, de mivel senki sem figyelt rám, leguggoltam és bemásztam az asztal alá.
Amikor megláttam Lillát, egyszerre megkönnyebbülés és sajnálat fogott el.
Arcán csorgott a kisírt sminkje. Gondolom jó vastagon kelte fel, mert még így is elég erős volt szeme körül. Közelebb másztam és átöleltem. Még mindig zokogott. Halkan, hogy senki meg ne hallja.
-MI történt? - suttogtam. Ez a szoba hangszigetelt volt, tehát amint becsuktam az ajtót még mikor bejöttem, csönd lett. Ez tettszett.
-N-nem akarok b-beszélni ró-h-lah - bőgött
-Jólvan.. Akkor most szépen haza megyünk - húztam ki alulról
Nem vettek rólunk tudomást. Csak neteztek és nézték az élő foci közvetítést. Amikor kinyitottuk az ajtót, felkiálltottak, hogy GÓÓÓL!
Nem hadukok, k*rvára megilyedtem. Velem itt ne szórakozzanak, amikor a kisírt szemű hugommal távozok a csendes szobából..
Az üvőltő zene már sértette a fülem. Minél hamarabb ki akartam jutni a házból. Persze ez fele annyira sem volt olyan könnyű, mint amilyennek elterveztem.
Lányok hánytak a nyitott WC ajtónál, hangos nyögések jöttek különböző szobákból. Reméltem, hogy csak álmodok. De nem. A következő pillanatban, amikor magam mellé néztem, mert már nem éreztem Lilla kezét, sokkot kaptam. Nem volt velem.
Vissza fordultam és felkutattam az egész termet. Persze bárhova vihette, aki elvitte.
-RÉKAA - hallottam a terem másik végéből
Egy viszonylag fiatal srác, olyan 16 körüli, befogta Lilla száját, majd megszorongatta a fenekét.
Amint odaértem pofán fágtam, majd jól belerúgtam párszor a lábába. (Aztán a tökébe) Összerogyott, de aztán felállt. Pofon akart verni, de ekkor egy erős kéz megakadályozta ebben. Nem láttam, hogy ki volt, de segített nekünk kijutni. Az utcán megláttam megmentőnket.. Gábort..
-Öhm.. Most megköszönném, de azok után amit láttam, inkább nem mondok semmit.. - néztem bele kék szemeibe, majd le a földre
-Figyelj Réka... Lehet, hogy Anna nem mesélte, de mi járunk és nagyon szeretem - na ezen meg nagyon meglepődtem
-Akkor sem hiszem, hogy a legmegfelelőbb hely erre egy buli
-MIért? Olyan unalmas vagy - legyintett, majd kinnt hagyott minket.
-Gyere Lilla - vezettem a kocsimhoz. Hát igen. Már van jogsim és autóm is. Persze mindezt apa munkatársának köszönhetem.
Ő beszélte rá a bizottságot, hogy engedjenek át, mert osztály, sőt, suli első vagyok.
Igazából én sem tudom, hogy sikerült neki, de szülinapomra ezzel fogadott. Mindig is nagyon jóba voltunk Jack-el. Angliából jött Magyarországra, mert annyi pénze van, hogy körbe járja a világot. Perzse itt le is ragadt, mert beleszerett valakibe. Anyám volt az. Ekkor született meg Anna. Azóta hosszú évek teltek el. Anya hozzáment apához. Jöttem én, majd Lilla és végül Gréta. Jack mindig is jobban szeretett engem, mint Annát.. Nem is értem.. hiszen ő az igazi lánya. Ez a sztori egyébként nagyon homályos. Még én sem látom teljesen tisztán. Mindegy.
Anna persze ki nem áll. Megvan a saját kis atmoszférája, amibe senkit sem enged be. Illetve.. Gábort.. Haggyuk.
Egyébként általában Jacknél lakik, nagyon ritkán jön haza. Igazából nem is baj..
Hazafele beugrottam Grétáért, majd hazamentünk. Anyáék még nem voltak itthon, szóval Grétát lefektettem, gyors meséltem neki valamit, majd átmentem Lillához.
-Elmondod, hogy mi volt? - ültem le mellé az ágyra
-Nem - rázta meg fejét
-Jólvan.. - már indultam volna kifelé, amikor elkapta a kezem
-Várj.. Most haragszol?
-Egy kicsit. Nem tudom hogy jutott eszedbe elmenni oda. Te is tudod, hogy Gábor nem megbízható. Csak anya ezt nem látja.
-Figyu. Ne mondd el senkinek jó?
-Persze - nyugtattam meg, majd kimentem.
Lefürödtem és bementem a szobámba. Twitteren írt privátba Harry, hogy hogy vagyok, majd mégegyszer bocsánatot kért, hogy nem köszönt el személyesen.
Már az agyamra megy a bocsánatkéréseivel.
-Akkor biztos minden oké? - már telefonon folytattuk a beszélgetést
-Persze.. Mi lenne?
-Hát.. a hangodból megítélve..
-Ja, semmi, csak anyáék elmentek szórakozni, és rám hagyták Lillát meg Grétát. Ennyi.
-Biztos nem azért, mert nem köszöntem el?
-Harry! Ha még egyszer bocsánatot kérsz én esküszöm szakítok veled..
-Jó bo.. izé.. jó éjt..
-Neked is
Amint letette a telefont lefeküdtem, majd elaludtam..