14. fejezet: Nyaralás Franciaországban 3.

Pierre megfogta a kezem, majd a kocsijához kísért. Egy fekete Range Rovere van.

-Nem is tudtam, hogy van kocsid. Nem úgy volt, hogy a nagyi fizeti a sulidat? - értetlenkedtem

-Az iskola egy kicsit messze van, Párizsban, busz pedig nem jár ide, szóval Scott vett nekem egy autót és megtanított vezetni. Annyira kedvesek velem.

-Igen - mosolyogtam

Beszálltunk az autóba, majd Pierre bekapcsolta a rádiót. A hits radio-t hallgattuk, amiben épp egy a srácokkal készített interjút adták le.

"Interjús: És mondd Niall mi van azzal a szőke csajjal? Hogy is hívják? Zitával?

Niall: Nos, igen. Épp mondani akartam, hogy remélem, hogy hallja, mert bár élőben nem igazán tudtam neki elmondani, de akkor most bevallom így az egész világ előtt, nyilvánosan, hogy sze.. "

Nem akartam hallani azt a szót. Erre a nyárra teljesen elegem lett belőlük. Persze szeretem őket, meg minden, de ez elég bonyolult. Átkapcsoltam a egy másik rádió adásra.

Egyszercsak megcsörrent a mobilom. Ismeretlen számról hívtak.

-H-halo? - szóltam bele félénken

-Szia Zita ez itt a hits radio. Nem tudom, hallgatsz minket?

-Nem

-Oh.. akkor lemaradtál arról is, hogy Niall a one directionből szerelmet vall neked?

-Bizonyára - mondtam flegmán

-Figyelj, nem tudom, hogy mi ennek az idegességnek az oka, de most átadom a szót a srácoknak

-Sziiiaaa - köszöntek egyszerre, mint 5 hülye gyerek

-Sziasztok - köszöntem vissza unottan

-Zita, sajnálom, hogy - kezdte Niall

-Nem, Niall, ez itt most nem rólad szól. Illetve részben, de ez most elég bonyolult, és nem érdekel, hogy milyen nehéz, vagy éppen könnyű lehetett kimondani, hogy szeretsz így a fél világ füle hallatára, de személyesen semmit nem mondtál, nem érdeklődtél, még csak nem is ismersz. Egyszer voltunk nálatok Londonban, akkor is semmibe vettetek minket, megetted a gumicukromat - ekkor a többiek hangos nevetésben törtek ki - ,énekeltünk együtt Harry szülinapi buliján, de tudtad, hogy én nem is akartam, aztán egyik nap arra kelek, hogy kopogtattok az ajtómon, és beállítotok hívatlanul. Persze ez nem is akkora baj, hiszen ti vagytok a one direction, ti bármit megtehettek, bitch please we are fabulous. Nem kérdeztél tőlem semmit, azt sem tudod, hogy most éppen Franciaországban vagyok egy nagyon helyes srác kocsijában és megyünk a báljára, nem is ismersz és így vallasz szerelmet egy rádión keresztül - majd dühösen letettem a telefont

-Ezt jól megmondtad neki - nevetett Pierre, mire nekem is nevetnem kellett

A kocsikázás többi része a zene hallgatásával és beszélgetéssel telt. Pierre nagyon jó társaság. Mindent elmeséltem neki az eddigi életemmel kapcsolatban, de persze én is meghallgattam az ő sztoriát.

Párizs eszméletlen gyönyörű volt, a kivilágított házak, az Eiffel-torony, és persze a bál helyszinéhez vezető kis lámpácskák. Itt Párizsban nagyon fontosak a bálok, mert ezek a fiatalok életében az utolsó együtt töltött esték. Több hírességet is megszoktak hívni, mint például Justin Biebert, aki tavaly megígérte egy rajongólyának, hogy elmegy vele, de végül le kellett mondania.

Háromnegyes nyolc volt, amikor kiszálltunk az autóból. Pierre kinyitotta nekem az ajtót, kezen csókolt, szóval tök romantikus volt az egész, és ezt mind egy csapat lány szeme láttára, akiken láttam, hogy már akkor elélveznek, ha csak rájuk néznek. Fujj.

Bmentünk az iskolába, majd csináltak rólunk egy közös fotót. Ez olyan hagyomány szerű. Pierre a táncparkettre vezetett, majd elkezdtünk lassúzni. Nem igazán tudok táncolni, szóval párszor rá is léptem a lábára.

-Tcc.. Bocsi - mondtam századjára

-Ne kérj bocsánatot - majd egy kicsit felemelt és amikor visszahelyezett a földre, már a lábán álltam. Így táncoltunk kettesben, míg egy csaj oda nem jött és fel nem kérte a táncpartnerem.

Elmentem egy üdítőért. A pulton volt egy nagy csokiszökőkút. Talán ekkorát még életemben nem láttam, még filmekben sem. Volt ott még egy puncstál és koktélok, borok, pezsgők.

Épp egy kicsit töltöttem magamnak a puncsból, amikor odajött hozzám egy pasas és elkezdett valamit hablatyolni franciául.

-Nem igazán értem, hogy mit akarsz mondani - kiabáltam angolul, mert üvöltött a zene, ami mostmár nem lassú, hanem gyors, diszkó zene volt. Egy DJ állt a pult mögött és ott keverte a zenét.

-Mondom, Pierrel vagy mi? - kérdezte mostmár angolul a srác

-Ja, aha

-Ő a legjobb haverom - mosolygott

-Király - nyomtam egy like-ot az arcába

-Mit iszol? Hozzak valamit? - kérdezte, mire felmutattam a puncsomat - Úgy értem valami erősebbet, mondjuk jäger meister?

-Kösz, nem. Nem iszom alkoholt - tiltakoztam

-Hány éves vagy?

-16

-De hát akkor már rég élned kellene az életedet. Pia, diszkó, drog..

-Ne! Hagyd abba, én nem vagyok vevő az ilyenekre - majd indultam volna vissza a táncparkettre, mire megszorította  a kezem és visszahúzott.

-Maradj még, szórakozzunk kicsit - kezdtem félni tőle

-Nem köszi, inkább visszamennék Pierrehez

-Az nem lenne jó ötlet - mutatott oda. Pierre épp egy lánnyal csókolózott. Egyszerűen sírnom kellett. Nem bírtam tovább, kirohantam az épületből és leültem a lépcsőre.

*Pierre szemszöge*

Épp Charlotte-vel táncoltam, amikor ki kellett mennem a mosdóba. Egyik haverom oda adta a csajának a zakóját, most meg fázott, szóval a hátára raktam az enyémet és elmentem elintézni a dolgom.

Amikor kijöttem a WC-ből, Zita zokogva rohant ki az épületből. Körbenéztem és csak Franchesco-t láttam, amint kárörvendően nevet. Nem értettem, mi történt, mit mondott, vagy esetleg tett. Rohantam ki az épületből, de közben levettem haverom válláról a zakóm.

*Zita szemszöge*

Kinnt zuhogott az eső, de én csak ültem és bőgtem a hideg kövön.

-Zita - ült le mellém Pierre - mit tett veled?

-Te mit tettél!

-Én? Én csak kimentem a mosdóba. Ez akkora baj?

-Nem, ez még nem akkora baj, de az, hogy egy csajjal csókolózol, az

-Mi? Én nem csókoltam meg senkit

-Dehát láttam, ez a zakó volt rajtad és a hajad is ilyen volt - sírtam

-Ja, az nem én voltam, az a haverom volt. Ő fázott, mert átadta a csajának a zakóját, úgyhogy amíg kinnt voltam a mosdóban, a hátára dobtam.

-Ez igaz?

-Persze. Sosem tennék ilyet. - rakta a hátamra a zakóját - Te viszont meg fogsz fázni

-Hmm. Köszi - néztem gyönyörű kék szemeibe

-Tudod, még sosem csókolóztam esőben - nézett az égre

- Itt Párizsban, ilyen gyönyörű lánnyal, meg még főleg.. - mosolyognom kellett, majd lehajtottam a fejem, mert elpirultam.

-Zita - emelte fel, majd megcsókolt

Nem volt túl hosszú, de első csóknak tökéletes volt. Pár percig csak néztük egymást, majd a mellkasára hajtottam a fejem.

Mivel a sminkemet lesírtam, nem akartam visszamenni az emberek közé. Pierre meg is értette, de ragaszkodni akart hozzá, hogy várjuk meg a bálkirály és bálkirálynő kisorsolását. Ekkor eszébe jutott, hogy a kocsijában van a sminkkészletem, szóval elkísért, majd végignézte, ahogy próbálom helyrehozni.

-Soha többé ne sírj miattam - mondta halál komolyan

-Majd megpróbálom - húztam ki a szemem

-De komolyan

-Jóó - nevettem

Mire visszaértünk, már elkezdődött a szavazatok gyűjtése. Perzse titokban reménykedtem, hogy én nyerem meg, dehát senki sem ismer és vannak nálam sokkal szebb lányok is.

-Ééés. A szavazást lezárom! - mondta a mikrofonba Jennifer Lopez, mivel ma ő volt a sztárvendég. Egyébként nagyon kicsípte magát, jól nézett ki.- A 2013-as bálkirálynő nem más, mint *dobpergés* Anett Dusé *nagy taps* gratulálok Anett.

A csaj annyira beképzelt volt, mint amilyen gyönyörű. A beszéde hosszú és nyálas volt, majd orrhangján beleordibálta a mikrofonba, hogy ki a bálkirály.

Természetesen Pierre volt. Lazán felment a színpadra és engedte, hogy Jennifer felrakja neki a koronát, majd puszi puszi és Anettnek is puszi puszi. Most jött a bálkirály és bálkirálynő tánca. Mindenki körbeállta őket és nézték, ahogy lassúznak.

Majd ha lesz az iskolánkban bál, én is szeretnék egy ilyen helyes sráccal táncolni a középpontban. Nem érdekel, hogy nem tudok táncolni.

És csak mosolyogtam, őszintén és néztem, ahogy táncolnak, ahogy Pierre megpörgeti Anettet, majd ad egy puszit az arcára. Ekkor jött a tuc tuc, mi meg elhúztunk a bálról.

A kocsiban Pierre megfogta a kezem és nem is engedte el, csak amikor kiszálltunk. Megpuszilt, majd megígérte, hogy egyszer elvisz egy rendes randira is.

-Köszönöm az estét - mosolyogtam

-Én köszönöm - majd megcsókolt mégegyszer

Azt hiszem szerelmes lettem belé.. Bementem a házba. Ránéztem az órára, ami hajnali 1-et mutatott, tehát halkan beosontam a szobámba, átöltöztem és lefeküdtem aludni.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Szokásosan 6-kor keltem, és nagyon álmos voltam, viszont nem akartam visszaaludni, mert akkor kevesebb időt tölthetnék Pierrel.

Hogy kicsit felpörögjek, kimentem az erkélyemre és ugráltam egy kicsit, miközben csak rá gondoltam.

-Látom jót érzel! - kiabált fel Pierre, mire rátámaszkodtam a kerítésre és csak nevettem

-Várj egy kicsit, mindjárt megyek! - kiabáltam vissza

Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy kényelmes ruhát. Úgy döntöttem, ma segítek Pierrenek.

Amikor leértem, nem volt otthon senki. Egy cetlit találtam a konyhapulton:

"Ma elmegyünk korán Scottal és Amandával Disney landbe. Tudom, hogy te már kinőtted, érezd jól magad Pierrel. 3 napig leszünk, sok puszi: Nagyi"

Hmm. Az alatt vajon mit értett, hogy érezzem jól magam Pierrel? Na jó, nem vagyok ennyire perverz.

A hűtőben találtam pár szendvicset, szóval fogtam kettőt, majd kimentem.

-Szia szépségem, hogy aludtál?

-Kösz jól - haraptam bele az egyikbe - neked hoztam - majd vigyorogva átadtam neki

-Ohh köszi -vette el

-Na szóval. Úgy döntöttem, hogy ma segíteni fogok neked

-Tényleg? - csodálkozott

-Ühümm - bólogattam

-Akkor fogd azt a seprűt és takarítsd ki a lovak karámját, téged úgy is szeretnek - nyújtotta ki a nyelvét, majd mindketten nevettünk

-Máris - elővettem az mp3-momat, és bekapcsoltam P!nk-től a So what-ot.

Pierre bement a tyúkokhoz összeszedni a tojásokat, meg kaját szórni nekik, én pedig fogtam a seprűt és úgy tettem, mintha az lenne a gitárom. Játszottam rajta, tökre beleéltem magam ebbe az egészbe, talán még énekeltem is.

*Pierre szemszöge*

Bementem a tyúkokhoz, de kinnt hagytam a kajás vödröt, szóval visszafordultam. Zita épp gitározott a seprűn. Olyan cuki volt, hogy nevetnem kellett, de nem vett észre. Aztán elkezdett énekelni is. Nagyon szép hangja van, rögtön beleszerettem. Úgy döntöttem, hogy kihozok a raktárból pár üres vödröt, meg összedek egy vastag ágat, aztán beszállok a dobszólómmal. Alig ütöttem 2-t, Zita abbahagyta amit csinált, nagy szemekkel rám nézett, majd elkezdett röhögni.

Együtt nevettünk, majd folytattuk a kis koncertünket. A szám végén Zita megfogta a kezem, majd együtt meghajoltunk a lovaknak. Ha ezt valaki nézte volna, tuti felvette volna kamerára és szétröhögte volna magát.

*Zita szemszöge*

Nagyon jól szórakoztam Pierrel. Minél több időt töltünk együtt, annál jobban megszeretem.

Bementem a pacikhoz, majd egyesével kitakarítottam a karámokat. Egyszercsak Lucy elkezdett hangosan nyeríteni. Odaszaladtam hozzá, mire láttam, hogy megindult a szülés.

-PIERRE - ordibáltam amilyen gyorsan csak tudtam

Már bennt voltam a karámban, amikor ő befutott

-Jól van, jól csinálod - jött be mellém

-De én csak simogatom a fejét - estem pánikba

-Ssss. Nyugi - simogatta a hasát Lucynek

Fél óra elteltével megszületett a kis paci. Egyáltalán nem hasonlított anyukájára, aki hófehér ló. A pici koromfekete volt és tündéri. Anyukája megnyalogatta, majd megangedte, hogy megsimogassuk a kicsit.

Nagyon selymes szőre volt. Ránknyihogott egy picit, majd megpróbált felállni. Annyira aranyos volt, ahogy próbálkozott, nevetnem kellett.

*Pierre szemszöge*

Én csak néztem Zitát. Olyan gyönyörű volt, ahogy mosolygott. Láttam, hogy tettszik neki a kis paci.

-Mi legyen a neve? - kérdeztem

-Mondjuk.. Shadow, hiszen fekete és olyan sejtelmes.

-Tetszik. Isten hozott a mi világunkban Shadow - simogattam meg a picit, mire Zita mosolygott - na gyere hagyjuk magukra őket - húztam fel a földről Zitát

-Oké.

Miután elvégeztük a teendőket, felnyergeltem Overdos-t, majd kivezettem Zitához.

-Most pedig lovagolni fogsz! - parancsoltam

-Mi?

-Jól hallottad, gyerünk, pattanj fel!

-Ohh oké, biztos nem olyan nehéz - próbálkozott édesen felszállni a lóra, de sehogy sem sikerült neki.

-Ahj. Hadd segítsek - dobtam fel a ló hátára

-Kösz. És akkor most hogy tovább?

-Egyelőre csak futószáron foglak vezetni, de majd utána egyedül is menni fog.

Kivezettem öket az erdőbe, majd ott mentünk pár kört.

-Na jó. Most megfogod a szárat, és - majd elmagyaráztam neki, hogy mit mikor kell csinálni. Zita elég gyorsan tanult, úgyhogy visszalovagolt az istállóhoz és megvárta, amíg felnyergelek egy másik lovat. Indulhat a közös lovaglás.

Kimentünk az erdőbe és ott ügettünk, én még vágtáztam is.

-Én is szeretnéék - mondta Zita

-De azt még nem tudsz. Elég nehéz a lovon maradni miközben vágtáz..

-Akkor taníts meg!

-Tetszik a lovaglás mi?

-Nagyon - mosolygott. Zita egy gyönyörű lány, de a mosolya még gyönyörűbbé tesz. Próbálom minél többször megnevettetni. Annyira aranyos.

Még a felénél sem jártam a mondandómnak, mikor valaki lőtt egyet. Egy vadász lehetett, és nagyon közelre lőtt thozzánk. Zita lova annyira megilyedt, hogy olyan gyorsan futott, ahogy csak tudott. Zita meg sikongatott és pattogott a lovon. Gyorsan utánuk lovagoltam, majd amikor utolértem őket, Zita leesett.

A lovakat kikötöttem egy fához, majd odarohantam Zitához.

-Zita! - kaibáltam, de nem reagált

*Zita szemszöge*

Elájultam. Egy fehér terepen találtam magam, sok lóval és Pierrel, és.. a one directionnel. Niall azt mondta, hogy visszaenged a világba, ha meghívom a nagyim esküvőjére. Persze Pierre rögtön tiltakozni kezdett, hogy mondjon egy másik ajánlatot, mert nem is ismeri a nagymamám, de én belementem.

Amikor kinyitottam a szemem, Pierre sírt.

-Pierre - mondtam

-Zita! - ölelt meg, nagyon szorosan - azt hittem, hogy.. meg..

-Nem haltam meg - mosolyogtam

-Ez nem vicces

-Az a vicces, ami velem történt

-Mi? Hogy a ló megvadult, te meg leestél?

-Nem, hanem ami utána volt. Egy fehér tájon voltam, és csak akkor jöhettem vissza, ha megígértem Niallnek, hogy elhívom  nagyi esküvőjére - nevettem

-Ez hülyeség

-Tudom, de ez van.

Próbáltam felkelni, de annyira fájt a hátam, meg a karom, meg a fejem, hogy képtelen voltam.

-Valami baj van? - nézett rám

-Most meg te sírsz miattam - mosolyogtam, majd letöröltem könnyeit

-Ez más - nevetett - ha én nem akartam volna, hogy lovagolj, akkor most ez nem történt volna meg. Egyébként hogy érzed magad?

-Szörnyen.

-Hol fáj?

-Mindenhol - majd elaludtam

 

Elég sötét volt kinnt, amikor felébredtem, de már a szobámban voltam, Pierre pedig feküdt mellettem és átölelt

-Hogy aludtál? - kérdezte

-Jól, mert te itt vagy - mondtam, mire mosolygott

-Láttam a cetlit és szóltam anyának, hogy ma itt alszom

-Oké.

-Figyelj, azt hiszem eltörted a kezed, szóval bekötöttem - mutatott a kötésre bal alkaromon

-Ez.. nagyon kedves tőled, köszi - nyomtam egy puszit arcára - hány óra?

-11

-Akkor aludnunk kéne

-Igen - nevetett - jó éjt

-Neked is - megfogtam kezét, felemeltem, majd hozzábújtam.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Már egy hete járok Pierrel. Nagyon szeretem. Ma van a nagy nap, az esküvő napja. Nagyi és Scott teljesen odavannak értünk, szerintük és Amanda szerint is összeillünk és szép pár vagyunk.

Kiszálltam az ágyból, majd elővettem a ruháimat.