17. fejezet: Hello New York!

*Zita szemszöge*

Legszívesebben délig aludtam volna, de anyu bejött már 7-kor a szobámba, hogy felkeltsen.

-Jó reggelt Zita! - köszönt elég szomorú fejjel

-Neked is - mondtam kómásan - Mi a baj?

-Semmi, csak, szóval elszakadt az egyik kedvenc ruhám.

-Aha, értem - ásítottam - és most ezért keltettél fel?

-Nem, itt van Réka, gyere

-Ja, oké - kipattantam az ágyból, majd leszaladtam a pizsimben

-Szia Zita - dőlt a vállamra sírva

-Mi.. mi baj? - lepődtem meg

-H-Harry - zokogott

-Mit csinált?

-Tegnap felhívott, hogy látta a TV-ben azt a szar fotót, majd áttértünk rá és bevallotta, hogy megcsalt

-Mi? - akadtam ki

-Igen, megint megtette, úgyhogy szakítottam vele

-De biztos nem adsz neki még egy esélyt? Akkor esetleg én is találkozhatnék Niallel - mosolyogtam

-Nem, bocs Zita, de most erősnek kell lennem és nem szabad, hogy azt higgye, hogy mindenki úgy pattan, ahogy ő fütyül

-Hát oké.. És mit csináljunk, hogy elfelejtsd? - ráztam meg a vállát

-Háát.. Egyik ismerősöm kiköltözött New Yorkba és.. felajánlotta, hogy kimehetnék hozzá a nyáron egy haverommal..

-És ezt még csak most mondod?

-Hát, most talán jól jönne egy nyaralás

-Persze, oké és egyébként ő ki is?

-Anya testvérének a lányának az unokatesójának a féltestvére - mondta

-Érthetőbben?

-Barbi

-Ahha.. öhm, nem, nem ismerem - ráztam meg a fejem

-De, tudod, a modell, Palvin Barbi

-Tényleg! Úúú kiköltözött New Yorkba?

-Aha - mosolygott

-Akkor mire várunk? - kérdeztem

-Na látod.. akkor pakolj és délután indul a gépünk, szerzett nekünk 1. osztályú jegyet

-Király, apropó repülő.. Mi van Kellyvel?

-Tegnap utazott haza, de minden nap szoktam vele beszélgetni, nagyon bírom

-Jó, akkor hozom a bőröndöm, meg bepakolok.. ANYA, MEGYEK NEW YORKBA! - ordítottam

-Mi? Kihez? Mikor? MIért?

-Jó helyen leszünk, Réka rokonánál, hogy kiheverje a szerelmi bánatát. Szia Réka, akkor délután!

-Persze, szia, csókolom! - köszönt, majd elment

-És ezt most közlöd? - akdt ki anyu

-Igen, ma megy a gép.. én is most tudtam meg - mosolyogtam - léééééééééégysziiiiiiiiiiiii - akaszkodtam a nyakára

-Legyen, de csak egy hét! - mutatta fel mutató ujját

-Okéé köszi köszi köszi - ugrándoztam, majd megpusziltam párszor

Felszaladtam a szobámba, majd elkezdtem kipakolni a szekrényeimet.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Még indulás előtt gyorsan készítettem egy fotót, majd felraktam twitterre:

"Ezt neked Harry, megyünk New Yorkba elfelejteni xX"

Alig fél perc alatt jött is rá válasz:

"Ezt meg hogy érted?"

Semmi kedvem nem volt magyarázkodni és amúgy is indult a taxi Pestre a reptérre, szóval lecsuktam a laptopot és egy széles mosollyal elhagytam a házat. Persze még előtte leköszöntem a családomtól és hagytam levelet a nagyinak, de nagyon jó érzés volt elutazni New Yorkba úgy, hogy csak mi 2-en és egy velünk egy idős lányhoz megyünk. Már nagyon vártam. Az egész utat végigbeszélgettük, képeket készítettünk. Harry párszor megcsörgetett mindkettőnket, de nem vettük fel, sőt, kikapcsoltuk a telefonjainkat.

New York gyönyörű város. Elhatároztuk, hogy a cuccainkat larakjuk egy megörzőben és sétálgatunk egy kicsit. Rengeteget fotóztam és 2-t ki is raktam twitterre.

Ebédre már ott voltunk Barbinál. A csaj élőben még gyönyörűbb mint a képeken. Azt hiszem igaz az állítás, hogy a magyar lányok a legszebbek.

És a ház, amiben lakik, hát nagyon ledöbbentem. Gyönyörű volt..

-Sziaszok - üdvözölt minket

-Szia Barbi - ölelte át Réka

-Szia! Én Zita vagyok - nyújtottam a kezem, mire megölelt, majd mindketten nevettünk

-Gyertek, megmutatom a szobátokat. Nem baj, ha együtt alszotok ugye?

-Nem - vágtuk rá egyszerre

-Oké, nekem most van egy kis elintézni valóm, de menjetek fel, a lépcsőtől jobbra van a szobátok, nyugodtan nézzetek körül - mosolygott, majd elment

Felmentünk az utasításait követve. A nappali egyszerűen lenyűgöző volt, pont a mi stílusunk.

Miután itt körülnéztünk, bementünk a szobánkba. Egy hatalmas franciaágy volt a közepén, a kilátás gyönyörű volt és a bútorok is nagyon passzoltak az egész házhoz. Azt hiszem életem legjobb hete lesz.

Miután kipakoltunk, lennt is körülnéztünk. A konyha olyan volt mint a film beli álomházakban, a fürdőszobákba jacuzzik, a nappaliba hatalmas 3D-s TV-k, ja és a legjobb, hogy az egyik falon lógott pár kép. De nem szokványos képek, hanem.. áhh inkább megmutatom..

Rékára néztem, aki elég szomorú képet vágott.

-Ne már Réka, gyere inkább nézzünk körül az udvaron is - húztam magammal

A hátsó udvaron hatalmas medence, gyönyörű kanapék és minden ami széppé tesz egy udvart.

-Halo? - vettem fel a telefonom

-Végre Zita! - szólt bele egy mély, rekedtes hang

-K-ki beszél?

-Én, Harry. Tudnád adni Rékát? - hadarta

-Nem, most nem.

-Miért?

-Mert épp elfelejt téged - nevettem

-Mi? Nem felejthet el! Na jó, mondd neki, hogy este skypeolni szeretnék vele.

-Nem hozott gépet.

-Jó és kinél vagytok? Biztos van valahol egy hülye laptop vagy valami. Egy okostelefon.

-Öhm, Réka rokonánál vagyunk és nálam van laptop, de nem vagy az ismerősöm.. - mondtam

-Jó, akkor felveszlek. Egyébként ma utazunk mi is New Yorkba a srácokkal egy interjúra, remélem találkozunk.

-Én meg remélem nem, undorító vagy!

-Jó, neked ehhez semmi közöd. Add át az üzenetem Rékának. Szia. - majd letette

-Csá bazdmeg - raktam zsebre a telefonom

-Ki volt? - nézett rám kíváncsian Réka

-Téves szám - legyintettem - illetve, Harry. Harry volt, szeretne veled skypeolni este.

-Ki van zárva - vágta rá

-Jó, de lehet, hogy adnod kéne neki még egy esélyt..

-Hogy megint megcsaljon? Nem.

-Oké..

Kinnt sütkéreztünk az udvaron, amikor megjelent Barbi egy sráccal. Réka rögtön felkepta a fejét és elkezdte rázni a karom.

-Zita Zita, ez az a srác, akiről meséltem, Jack Harries - sikongatott

-Mi? Hol?

-Ott - mutatott a felénk közeledő párra

-Sziasztok! Bemutatom egyik haveromat, Jacket - mondta Barbi

-Uristen szia! Nagy rajongód vagyok, el sem hiszem, hogy most itt állsz előttem - hadarta Réka. Jacknek elég furi feje volt.

-Nem mindig ilyen hülye - mondtam

-Egyébként Réka vagyok - nyújtotta a kezét

-Jack - mosolygott - És te? - fordult felém

-Zita - mosolyogtam, majd kezet ráztunk. Réka meg ilyen "ha most nem engeded el a férjem kezét meghalsz" fejet vágott, úgyhogy elég hamar elhúztam a kezem.

-Örülök, hogy megismerhetlek titeket csajok

-Mi is - ugrándozott Réka

-Nyugi már - fogtam le a vállát nevetve - Ő is csak egy ember - mutattam az irtó cuki Jackre

-Aha és van egy ikertestvére és..  - majd elkezdte sorolni Jack egész életét. Még nem láttam Rékát ilyennek. Barbi szakította félbe.

-Jöttök az interjúra?

-Milyen interjúra - komorodott el Réka

-Hát a One direction ma jön ide és..

-Várj, mi? - akadt ki - Ezek mindenhova követnek? - nézett rám

-Hát, öhm, én tudtam - vakrtam meg a fejem

-De miért nem szóltál?

-Nem tudom, de én elmegyek

-Hát én meg nem! - fonta keresztbe a kezét, majd leült az egyik napozó ágyra

-Most meg mi baja? - nézett rám Jack

-Hosszú - legyintettem, majd odamentem barátnőmhöz

-Figyelj nem baj ugye?

-Nem, dehogy, menj csak.

-Oké, akkor felöltözök és.. szia - integettem, majd felrohantam a szobába. Alig fél óra alatt sikerült felöltöznöm.

-Na végre - forgatta Barbi a szemeit

-Wow, gyönyörű vagy! - mondta Jack, mire oda böktem egy kösz-t. Nem akarok vele nagyon jóba lenni, mert akkor Réka kicsapja a hisztit és nem szeretnék összeveszni vele.

-Akkor mehetünk? - kérdezte Barbi

-Aha - válaszoltunk egyszerre, mire ránéztem. Épp engem bámult, szóval inkább lenéztem a földre és szótlanul sétáltam

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

-Én egy cappuccinot kérek - mondta Jack a pincérnőnek, mert beugrottunk egy kávézóba még az interjú megnézése előtt

-Én is - mondtam

-És te? - nézett Barbira

-Én nem kérek semmit, köszönöm

-Máris hozom - ment a pulthoz

Útközben ittuk meg a cappuccinot, mert egy kicsit késésben voltunk. Azért csináltam egy fotót, hogy Réka tudjon min olvadozni otthon..

-Most miért fotóztál le? - nevetett

-Hogy Réka tudjon majd téged nézni - mosolyogtam

-Aha

Mikor odaértünk az interjúra, már az egész utca zsúfolt volt. Még esélyünk sem volt egy kicsit közelebb menni az épülethez, ezért inkább beugrottunk Jackékhez.

Finn épp számítógépezett amikor bementünk a szobába.

-Sziasztok - lepődött meg - Barbi - bólintott

-Szia Finn! - ölelte meg

-Szia én Zita vagyok - nyújtottam a kezem

-Szia, Finn. Jack mit kerestek itt?

-Hát csak hazajöttünk, mert..

-Mondtam, hogy ma jönni fog a csajom és nem szretném, ha bárki is itthon lenne

-Óóó tényleg - nevtett - Csajok, ez nem lesz jó.. - nézett ránk, majd megvonta a vállát

-Hát jó, akkor sziasztok - integettem, majd indultam volna ki

-Várj - fogta meg a karom valamelyik. Nem tudtam megkülönböztetni. - talán még maradhatnátok

-Aha és te melyik is vagy? - nevttem

-Én Jack vagyok - nevetett

-És hogy maradhatnánk, ha jön a barátnője? - néztem bele zöld szemeibe. Ennek a Rékának csak a zöld szemű pasik tettszenek?

-Mi az, hogy nem tud jönni? - kiabált a telefonba Finn - Aha.. Nem.. Akkor kellemes időtöltést! - ordibálta, majd lecsapta a telefont

-Mi volt? - nézett rá Jack

-Semmi, nem tud jönni, és azt hiszem szakított is velem.. ráadásul az új pasija beszélt, szóval..

-Ohh Finn - ölelte át Barbi

-Semmi baj - mondta - úgyis nekem is más tettszik - sóhajtott

-Értem

A következő fél órában a fiúkra rájött az 5 perc, szóval rengetedet nevettünk. Párat fel is vettem a telefonommal:

-Na jólvan srácok, most már tényleg mennem kell - mondtam

-Ne menj még - kérlet Finn

-De muszáj, a barátnőm miatt, aki otthon maradt

-Miért nem jött?

-Ez egy elég hosszú sztori. A lényeg, hogy eredetileg a One direction egyik interjújára mentünk volna.. - magyaráztam - és amúgy is már este van

-Jó, de add emg a telefonszámod - vette elő zsebéből a telóját

Megadtam neki, elköszöntem tőlük, majd hazamentünk Barbival.

Rékára sírva találtam rá..