18. fejezet: New Yorkban 1.

2013.04.29 16:20

-Mi baj? - szaladtam hozzá

-H-harry - bőgött

-Mi? Mit csinált megint?

-I-itt volt..

-Itt? - lepődtem meg

-IGEN, ITT! - kiabált

-Jó és mit csinált?

-Mindegy, a lényeg, hogy most elmegyek aludni..

-Hát jó, de ha akarod, nyugodtan elmondhatod..

-Jó éjt - ment fel a szobába

-Zita! - szólt Barbi a konyhából

-Hmm?

-Harry itt járt és hagyott egy levelet - mutatott fel egy lapot

-Hadd nézzem.. - vettem ki a kezéből

"Szia Barbi

Ma az interjú után beugrottam hozzád, tudod szóltam, hogy jövök, de nem voltál otthon. Mit keres nálad Réka? Na mindegy. Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom, hogy nem találkoztunk és majd legközelebb, de holnap visszautazunk és még lesz egy csomó tennivalónk.

Csók, Harry"

-Hát ez jó, egy szóval sem említi, hogy Réka miért sír - adtam vissza Barbinak

-Sír?

-Igen, fennt van a szobában - mutattam az emeletre, majd olvasgatni kezdtem a lapot

*Réka szemszöge*

-Szia Réka, hallotam, hogy nem vagy valami fényesen - lépett be a szobába Barbi - Mi baj?

-Harry itt volt

-És? Nem szereted?

-De, illetve, elég bonyolult kapcsolatunk van - néztem az ágyat amin ültem

-Mi van, csak nem te dobtad meg a cipőddel? - nevetett

-Nem, én a csaja voltam, aztán nem, aztán megint és megint nem és újra igen és most megint össze vagyunk veszve..

-Várj, nem igazán tudtam követni, szóval jó párszor összevesztetek és most megint rosszban vagytok ugye?

-Igen, erre most megjelenik itt nálad, kajánul vigyorog és..

-És?

-Megakart csókolni, mire felpofoztam, erre kiakadt, hogy most meg mi a bajom, amikor nagyon jól tudja, hogy mi. Azt hiszi, hogy az, hogy megcsalt, nekem semmit sem jelent, hiszen az csak egy este és állítólag engem szeret - magyaráztam

-Hát figyelj, Harryvel nagyon jóba vagyok és elég sokat beszélt egy lányról, a nevét nem mondta meg, de láttam rajta, hogy nagyon szerelmes. És persze félrebotlott párszor, de attól még téged szeret.

-És honnan tudod, hogy én vagyok az a lány? - zokogtam

-Tudom - bólintott - viszont kár, hogy nem jöttél az interjúra, mert utána átugrottunk Jackékhez és tök jól elvoltunk. Zita készített pár videót és fotót, hogy tudj valamit nézegetni - nevetett

-És.. Jack nagyon bírja Zitát? - nyögtem ki

-Miért? Féltékeny vagy?

-Nem, csak kérdeztem

-Hát, néha nyomult, de Zita lepattintotta

-Értem

-Na én megyek aludni. Jó éjt! - köszönt el

-Neked is!

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Jó reggelt - ásított fel mellettem Zita

-Neked is - fordultam felé - és kösz, hogy tegnap nem nyomultál Jackre - mosolyogtam

-Szívesen - nevetett - tudod, nekem van pasim

-Ja tényleg.. Nem hívott azóta?

-Nem, viszont skypeoltunk

-Aha, ma mit csinálunk?

-Szerintem, mivel Finn mindenképpen szeretné, ha ma is átmennénk, ott leszünk. Képzeld állítólag elvisznek minket állatkertbe meg vidámparkba meg mindenhova, de sajnos Barbi fotózásra megy - húzta oldalra a száját

-Nem, baj, legalább több esélyem ban Jacknél - nevettem

-Istenem, Réka, még hány pasit akarsz egyszerre? Ott van H... és Lucas, és Jack és még?

-És Josh Hutcherson, és Taylor Lautner.. - kezdtem sorolni

-Jó, mindegy.. szóval, akkor készülődj és indulhatnánk

-Ilyen korán?

-Igen, Jack már 6-szor hívott - nevetett

-De még alig van 9 óra - néztem az órára

-Na, keléééés - húzta le rólam a takarót

-Neeem! - próbáltam visszahúzni magamra, de nem sikerült

-Há, én győztem, na gyere, ha szeretnél találkozni életed.. egyik szerelmével - nevetett

Zita lement én meg felöltöztem.

*Zita szemszöge*

Mikor lementem a nappaliba, Barbi már nem volt itthon. Gyorsan bekaptam pár szendvicset, majd felmentem felöltözni. Útközben találkoztam Rékával, aki már ki is volt sminkelve. Gyors volt..

Én meg ezt vettem fel:

-Akkor mehetünk? Jack már full ideg! - mondtam Rékának

-Aha, persze - mosolygott - már alig várom - ugrándozott

Az út nem volt túl hosszú, mégis elfáradtunk, mire odataláltunk a házukhoz. Párszor közbe eltévedtünk, úgyhogy fel kellett hívnom Finnt, hogy elmondja, hogy mégis merre kéne menni.. Elég vicces volt New Yorkban forogni erre arra, leszólítani a járókelőket.

-Na végre - nyitott ajtót Jack

-Neked is szia! - integettem, mire mosolygott

-FINN! - ordibált tesójának
 
-Itt vagyok - jött elő az ajtó mögül
 
-Akkor megetünk lányok? - fordult felénk Jack, mire bólintottunk
 
Az egész utat végigröhögtük. Nem tudom, hogy lehet 2 srác ennyire assfjegsjegk..
 
-Szóval itt vagyunk - tárta ki a karját Finn a vidámpark előtt, mire Jack átölelte - én is szeretlek tesó - nevetett
 
-Akkor bemegyünk? - kérdezte Réka
 
-Naná - tapsolt Jack
 
-Ohh, hoztam nektek valamit - vettem ki a táskámból a csomag maoamot (köztudott, hogy egész életükben minden percben ezt ennék)
 
-MAOAM!!! - ordibált Jack, majd kikapta a kezemből a zacsit. Olyan erővel tépte szét, hogy az összes cukorka kiesett belőle
 
-Ne Jack, most szedheted össze - nézte a földön heverő cukrokat Finn
 
-Gyertek picik nyami a számba - guggolt le Jack, majd amiket felszedett, azokat be is kapta
 
-Ne már, nekem nem fog jutni! - guggolt le mellé ikertesója is
 
-Na gyertek máár - húzta fel Réka őket
 
-De a maoamok - szomorkodott Jack
 
-Majd veszek másikat - nevettem
 
-Tényleg? Csak nekem? - nézett rám a srác
 
-Persze, ha nem adsz Finnek, akkor csak neked - bólogattam
 
-Megmented az életem, köszönöm - ölelt át. Ráméztem Rékára. Elég furi fejet vágott. Egy kicsit féltékeny volt..
 
-Szívesen, de most már tényleg menjünk be - mutattam a kapu felé
 
-Jó ötlet - emelte fel a mutató ujját Finn. Igazából nem igazán tudtam őket megkülönböztetni, mivel ugyanúgy öltöztek fel. Bár, Finnek egy kicsit nagyobb a bal szeme. Ez tök cuki..
 
Megvettük, illetve a srácok megvették nekünk is a jegyeket, majd bementünk. A vidámpark hatalmas volt. Kaptunk hozzá térképet is, szóval nem nagyon tudtunk eltévedni..
 
-Oké, merre kezdjük? - nézett föl Finn a térképből
 
-Mondjuk..  - kezdte Réka, de Jack közbevágott
 
-A SZELLEMVASÚTNÁÁL! - kiáltott fel
 
-Ilyenkor mit érez? - néztem Finnre
 
-Foggalmam sincs - nevetett - néha vannak ilyen kitörései

image

 
-Azt észrevettem - mosolyogtam
 
-Na jó, szóval.. a szellemvasút.. az nem ijesztő egy kicsit? Mármint kiskoromban voltam egyen és eléggé megijedtem - mondta Réka
 
-Nyugi, ha megijedsz, ott leszek én - mondta Jack
 
-Kösz - pirult el Réka
 
-Hadd készítsek egy fotót - vettem elő telefonom, mire Finn:
 
 
-Most mi van? - néztem rá
 
-Semmi - nevetett
 
Csináltam pár fotót rólunk, aztán mentunk a vasútra. Finn és én ültünk elől, mögöttünk pedig Jackék. Hát, nem szégyellem, majdnem az egészet végigsikítoztam, de megnyugtatott, hogy mások is. Finnéknek az a férfias ordításuk, szóval minden tökéletes volt.
 
A szellemvasút után egy ilyen küldetéses helyre mentünk. Az volt a lényege, hogy mindenki kap egy-egy zseblámpát és még pár elemet és be kellett menni egy nagy épületbe, ami korom sötét volt. Egyszerre csak 8-an mehettek be, szóval mi négyen is benne voltunk. Nem tudtam, mire számítsak egy sötét teremtől. Mindenki külön ajtóból indult és volt egy szörny is, ami ha megtalál és elkap, akkor kiestél. A lényeg, hogy meg kell keresni egymást az épületben és együtt kell tovább menni, mert ha a szörny 5-nél több embert lát meg egyszerre, akkor mi nyertünk.
Szóval elindultam a sötétben. Bevallom, k*rvára féltem. Minden egyes fadeszkára sikongattam. Aztán egyszercsak, hosszú bolyongás után beleütköztem valakibe. Azt hiszem még életemben nem sikítottam akkorát, mint akkor.
 
-Jesszusom! A frászt hoztad rám - tettem a kezem a szívemre
 
-Hát bocs, azért én is rohadtul megijedtem
 
-Finn? - fordítottam a lámpám a srác arcára
 
-Zita, végre valaki. Hallod, találkoztam a szörnyel és elvette a zseblámpámat. Mondom bazd meg, aztán úgy rohantam, hogy bevertem magam a falba. Most meg nincs lámpám és úgy bolyongok.
 
-És.. h-hogy néz ki?
 
-Mármint a szörny? - kérdezte, mire bólintottam - Fúú rohadt ocsmány és.. nem tudom elmondani, látni kell
 
-Kössz, inkább nem akarom látni - nevettem
 
Beszélgetésünket egy ordítozó fiú hang szakította félbe. Elég közelrő jött. Aztán egy gong. Tehát ez a játékos kiesett.
 
-Szerintem.. itt van.. valahol a szörny is.. - néztem körül
 
-Cuki vagy amikor félsz - mosolygott Finn
 
-Ott van mögötted! - ordítottam, majd a lényre mutattam. Mindketten rohanni kezdtünk, de Finn elesett és nem tudott felállni.
 
-Gyere már! - kiabáltam neki
 
-Nem megy, beakadtam! - ráncigálta a lábát - Fuss, találd meg a többieket! - intett a folyosó felé
 
-De egyedül olyan félelmetes
 
-Csak menj! - kiálltott, majd eltűnt a szörnyben
 
Ilyedtemben eszeveszettül rohanni kezdtem. Végül egy negyed óra futás után sikerült megtalálnom Rékát és Jacket és még egy csajt.
 
-Jó, mát négyen vagyunk, valahol kell lennie még egy embernek - néztem körül, mire felénk futott egy srác - király, megvagyunk mindannyian. Akkor menjünk és keressük meg a szörnyet, aztán húzzunk innen, mert kiba*ottul félelmetes itt.
 
-Nyugi Zita - fogta meg a vállam Jack, mire felkiálltottam
 
-Ne érj hozzám - kiabáltam rá - a frászt hoztad rám
 
-Jól van, bocs - röhögött
 
-Nem vicces - fordultam felé, de mivel meghallottam a szörny hangját visszafordultam - Tessék - adtam át Jacknek a zseblámpám, majd az embertömeg mögé bújtam.
 
-Na gyere szörnyike - hívogatta az egyik srác, de nem jött
 
Meghallottuk a gongot, majd kinyíltak az ajtók és világos lett.
"Gratulálok, nyertetek"
Mondta be egy hang, majd kimentünk.
 
-Hogy van a lábad? - kérdeztem Finntől
 
-Jól, kösz, gratulálok
 
-Hát, csak rábukkantam a többiekre
 
-Aha és sikongattál - nevetett - Végig néztelek a kamerákon - mutatott a falon levő TV-kre
 
-Engem néztél? - hökkentem meg
 
-Aha, mint mondtam, nagyon cuki vagy, amikor félsz
 
-Hát kösz, de ha már itt tarunk, hallottalak párszor kislányosan sikítani - nevettem
 
-Mi? Nem is!
 
-De - boxoltam bele a vállába
 
-Nem! Én nem sikítok kislányosan! - tiltakozott
 
-Akkor nézd vissza - mutattam a TV-kre
 
-Azt nézd - fordított Réka felé. Épp csókolózott Jackel. - WOW, ez gyorsan ment
 
-Aha, de szerintem rájátszott, hogy Réka össze van törve - vontam meg a vállam
 
-Mi? MIért? - fordított vissza
 
-Mert Harry, tudod a One directionből megcsalta
 
-Járt Harryvel?
 
-Aha - mosolyogtam
 
-Ha már itt járunk.. Neked van pasid? - nézett rám
 
-Öhm, igen.. Franciaországban van
 
-És bírod a távkapcsolatot?
 
-Nem, nem igazán - mondtam
 
-Aha, értem..
 
-De miért kérdezted?
 
-Hát csak kíváncsiságból - mosolygott
 
-És neked van barátnőd?
 
-Nincs
 
-Aha és szeretsz szingli lenni?
 
-Nem
 
-Akkor?
 
-Sajna a csajnak, aki tettszik van pasija - vonta meg a vállát
 
-Igen? És ő is itt lakik New Yorkban?
 
-Nem, csak nyaralni van itt az egyik haveromnál
 
-Értem.. Akkor talán várd meg míg szakítanak
 
-Meg fogom, de nem szeretném, ha a pasi kárt okozna benne - mondta
 
-Miért? Te jobban bánnál a csajjal? - néztem zöld szemeibe
 
-Biztos - bólintott - minden egyes percben megölelném és megpuszilnám
 
-Szerencsés csaj, aki tettszik neked - mosolyogtam
 
-Az - mosolygott, majd megpuszilt, nekem meg úgy bevöröslött a fejem, hogy szerintem még az űrből is lehetett látni
 
-Sziasztok - jött oda Réka
 
-Réka, mi volt ez? - néztem rá kérdően
 
-Mármint mi?
 
-Hát az a csók..
 
-Ja, Jack annyira cuki volt. Tök aranyosakat mondott, majd azt mondta, hogy megszeretne csókolni. Én meg belementem.
 
-És akkor Harry?
 
-Harry ma is másik csajjal fog hazamenni, szóval.. - mondta, mire Jack egy szál virágot nyújtott neki
 
-Ohh köszönöm - mondta
 
-Na és most hova megyünk? - kérdeztem
 
-Menjünk arra a hullámvasútra! - mutatott Finn egy hatalmas félelmetes vasútra..