19. fejezet: New Yorkban 3.

-Én biztos nem! - tiltakozott Réka

-De miért? Tök buli lesz - szorítottam meg a kezét

-Ja és semmi sincs amitől félned kéne - ölelte át Jack

-De. Ha leszakad vagy a kocsi kisodródik a vasútról - forgatta a szemeit - Ott van Harry - bújt mögém

-Mi? Hol? - néztem körül

-A bejáratnál Barbival

-De Barbi nem fotózáson van? - lepődtem meg

-Lehet, hogy végzett, de az is lehet, hogy Harryvel volt találkozója - suttogta a hátam mögül

-Aha és miért is suttogsz? - csikizte meg Jack, mire hangosan felnevetett és kiugrált mögülem

-Nemár Jack most nézd meg! Erre néz! - mutatott Harryre

-Ja és az a perverz vigyor - folytattam - Gyere Réka menjünk be abba a tükör házba - fordítottam el

*Finn szemszöge*

Amikor a lányok elmentek Harry odajött hozzánk

-Szia Harry directionerek vagyunk, csinálhatnánk egy képet? - vettem elő a mobilom

-Aha, de gyorsan mert keresek valakit - hadarta

Jack is beállt a képhez, majd Harry elviharzott Rékáék után. Mi csak néztük. Közben oda jött Barbi is.

-Most ez mi? - mutatott Jack a tükör ház felé

-Öhm, Rékának és Harrynek elég bonyolult kapcsulatuk van - mondta

-De te ma vele voltál.. Nem?

-De

-És nem úgy volt, hogy Harry meg Réka..

-Nem járnak, igazából elég gyakran össze vesznek és Harry lazább kapcsolatokat akar

-Nem tudja mit veszít Rékával

-Majd megtudja - vonta meg avállát Barbi

*Zita szemszöge*

A ház elég nagy volt, szóval a tükrökben el is keveredtem. Nem találtam sehol Rékát ezért bepánikoltam. Valahogy sehogy sem tudtam kijutni. Ekkor az egyik tükör mellett megláttam egy göndör fürtöt. Rögtön tudtam, hogy Harry az ezért minél messzebb akartam tőle jutni. Ennek az lett a vége, hogy tényleg fogalmam sem volt róla, hogy hogy fogok kijutni. Elő is vettem a telefonom, hogy felhívjam Rékát, de aztán eszembe jutott, hogy ő lenémította ezért Finnt hívtam.

-Szia, már nem is beszélsz velem csak telefonon? - viccelődött

-Az van, de ne nevess ki! - kezdtem

-Oké.. Várj kihangosítalak - nevetett

-Kösz. Szóval én azt hiszem eltévedtem az üvegek között - mondtam, mire mindenki elkezdett nevetni. Hangosan. - Oké, kösz a segítséget - tettem volna le

-Ne! Várj várj - nevetett Finn - megkereslek

-De ez elég nagy épület.. És tükrök vannak benne

-Csak sikíts. Most - mondta, mire felsikítottam. Ez inkább ilyen rozmár ordításra hasonlított

-Na király! Még sikítani sem tudok

-Nyugi, mindjárt meg leszel, csak beszélj

-Öhm, oké de mit? Nincs jó beszélőkém és hallok lépteket.. Kezdek félni - suttogtam - Ha Harry az? - kérdeztem a telefonba, mikor valaki megfogta hátul a derekamat. Akkorát sikítottam, hogy még én is elcsodálkoztam magamom

-Látod, tudsz te sikítani - nevetett Finn, mire fintorogtam egyet

Amikor kimentünk Réka nem volt sehol, ezért elkezdtem keresni a szememmel

-Harryvel van, ott - mutatott egy pontra Barbi

-Jó kösz és mit csinálnak?

-Megbeszélik a dolgokat. Harry elmondja, hogy talált valaki mást és, hogy legyenek barátok, a régi betanult szöveg..

-Aha, szegény Réka - néztem feléjük - de ki a csaj? És miért?

-Azt majd ő elmondja, ha akarja. Nem a te dolgod - mondta, elég bunkó stílusban

-Jó, bocs hogy élek - mentegetőztem. Barbi beszédre nyitotta a száját, de Harryék már jöttek is vissza, tehát rám hagyta. Zita won!

Réka eléggé szomorú volt, de amikor meglátta Jacket rögtön felvidult.

-Na? - kérdeztem, már csak 8 szem közt, mivel Barbiék arréb mentek a hullámvasútra

-Semmi csak.. azt mondta maradjunk barátok... Ennyi - mondta, mire megsimogattam a vállát. Csak ennyi kellett, kitört belőle a sírás. De nagyon. Azt se tudtam mit csináljak vele. Nekem dőlt, átölelt és úgy zokogott.

-Én..Éh-én csak me-heg ah-akartam tuh-udni, h-hogy kih-i az, eh-erre eh-elkeh-ezdett kih-iah-bálni veh-elem - sírt

-Jól van, semmi baj. Harry nem érdemelt meg téged - simogatta Jack Réka hátát, mire Réka elmosolyogott

-Figyu nem kérsz egy nagy fagyit? Az segít elfelejteni. - ajánlotta Finn

-De - törölgette a szemeit barátnőm

-Oké, gyere válasszuk ki - fogta meg a kezét, majd elkezdte húzni. Kettesben maradtam Jackel.

-Figyelj, ha majd veled fog járni, vigyázz rá - néztem rá. Láttam rajta, hogy nagyon őszíntén bólintott. Még mondani akart valamit, de ekkor megcsörrent a telefonom.

-Igen?

-Szia Zita. Rég beszéltünk mizu? - hallottam Pierre hangját

-Szia - mosolyogtam a telómba - Hát, épp New Yorkban vagyunk egy vidámparkba - néztem körül

-WOW, New York? Mit kerestek ott?

-Hát, Rékának van egy rokona aki itt él, gondoltuk, a nyarat elüthetnénk külföldön. Idén már 3 küldöldi városban is voltunk - dicsekedtem

-Hát nagyon jó neketek. Na figyu csak azért hívtalak, hogy megbeszéltem a szüleimmel meg a nagyidékkel, meg a szüleiddel, meg az egész világgal - nevetett - és vettem egy repjegyet, úgyhogy jövőhéten nálad leszek. Remélem nincs másik pasid, mert akkor osztoszkodnunk kéne - nevetett

-Nem nincs. Oké jó - mosolyogtam - Már alig várom. Hogy vannak a nagyiék? A lovak?

-Minden rendben.

-Akkor jó. Most le kell tennem, bocsi.

-Rendben, szia

-Szia - nyomtam ki a telefont

Nem tudom, hogy a fiúk mennyi idő múlva szokták mondani a barátnőjüknek, hogy szeretik, de Pierre még sose mondta nekem.

-Hahóóóó Zita - lebegtette előttem a kezét Jack

-Hm? MI? - tértem vissza a valóságba

-Mondom, ez meg ki volt?

-Jah, a barátom - tettem zsebre a telefont

-Mármint a pasid? - értetlenkedett

-Igen

-Jó. Ezt ne mond Finnek.

-Mit? Hogy van barátom?

-Igen - bólintott

-De miért? Mármint. Oké, nem azzal kezdeném, hogy csá Zita vagyok és van pasim, de ha megkérdezi akkor miért hazudjak neki?

-Mert én erre kérlek

-Hát jóó - néztem rá furán

-Na gyerekek. Akkora fagyit vettem Rékának, hogy holnapig se tudja megenni. - jött felénk Finn

-De hát holnapra elolvad - mosolyogtam

-Ez most részlet kérdés - legyintett

Réka tényleg egy óriási fagyit kapott, de seperc alatt benyomta. Én vattacukrot kértem, Jackék meg shaket ittak. Az egész vidámparkot bejártuk, és már este volt amikor végeztünk. Elköszöntünk Finnéktől, majd fogtunk egy taxit és hazamentünk.

Hát, én Réka helyében most összepakolnék és hazautaznék, de hát ha ő így kezeli, akkor ígykezeli. Na de kezdjük az elején.

Hazaérve nem égtek a lámpák, szóval gondoltuk Barbi még nincs itthon. Bementünk, majd a konyhában felültünk a pultra és egy túró rudi mellett kibezséltük a mai napot. Réka teljesen oda van Jackért, amit értek, de valamiért még mindig szereti Harryt. És ezt meg is akarja neki mondani. Hát most én nem tudom, hogy Rékának ki kell, de ha így folytatja, akkor beszerzek neki még egy harmadik srácot is. Vagyis.. arra ott van Lucas. Basszus. Réka komoly beteg. Egyszerre 3 sráccal.. De ez nem is olyan durva, hiszen nem járnak meg ilyenek.

Épp nagyban Jacket beszéltük ki, amikor Réka úgy döntött, felhívja Harryt, hogy tisztázza ezt az egészet. Tehát megcsörgette és csodák csodájára a nappaliban csörgött egy telefon. Odaszaladtunk és láttuk, hogy Harryé. Még a cuccait is megtaláltuk mellette. Én már sejtettem, hogy itt van valami gáz. Megfogtuk a telót és elbújtunk a WC-be, ha jön Harry a csörgésre, akkor ne találjon meg minket.

-Ne, Réka nem szabad - vettem ki a kezéből a telefont, mert épp az SMS-eket olvasta

-De tudni szeretném, hogy van-e valakije - nyöszörgött

-Nem! Majd ő elmondja.

-De nemááááááár. Itt van a kezedben az egyik leghíresebb srác telefonja és bele sem kukkantasz?

-Na jó. Igazad van. Akkor kezdjük a képekkel - nyomkodtam az iPhone-t.

Gyorsan végeztünk mindennel, Harrynek nincs sok fotója és üzenete. Ez amolyan "vállalati" telefon. De akkor miért ezt a számot adta meg Rékának? Miért nem a többi 2651271 telefonja közül 1-et? Miért pont ezt? Na mindegy..

Kivittük a cuccai mellé. Szerintem nem kereste. Indultunk volna fel a szobánkba, amikor egyre hangosabb hangokra lettünk figyelmesek. Nem szeretném részletezni, hogy milyen hangok voltak.

Réka benyitott a szobánkba, mire a számhoz kaptam a kezem. Harry és Barbi.. Szóval ők ketten.. Épp.. Ez nagyon durva volt. Harry felnézett, sóhajtott egyet, majd felült az ágyra, felvette az alsógatyáját és elindult Réka felé. Egy szó nélkül fogta és becsukta az ajtót.

Barátnőm kerek szemekkel felém fordult, majd leült a fotelre a TV-vel szemben. Néma csöndben ültünk, én őt néztem, ő pedig a földet. Pár perc múlva Harry kijött a szobából, biccentett egyet felénk, majd leszaladt a lépcsőn. Felálltam és utána rohantam. Csak az utcán kaptam el.

-Harry, Harry állj már meg - kiabáltam

-Mi van? -fordult meg "na most nagyon nagy szivességet teszek, hogy meghallgatlak" fejjel

-Ez.. ez mi volt? Megcsalod Rékát? Normális vagy?

-Figyelj. Rékával már elintéztük a dolgot, neked semmi közöd ehhez

-De, igenis van közöm hozzá, mert a barátnőm és azt hittem, hogy te ennél sokkal jobb vagy

-Fi..

-Nem, Harry. Most nagyon undorító voltál és nagyon remélem, hogy megbántad amit tettél, mert az biztos, hogy most otthon Réka zokog, miattad - böktem meg a mellkasát (elég erősen) - Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ilyet hogy tehettél. Még akkor is, ha szakítottatok.. Az ideiglenes ágyunkban? Normális vagy? Fogadjunk Londonban minden nap másik csajjal mentél haza.

-És ha igen?

-Nagyon undorító vagy

-Ezt már mondtad

-Harry, igen, mondtam. De akkor is igaz. Egyszerűen nem tudom felfogni, h..

-Befejezted? - ordibált, mire abbahagytam - Elegem van belőle, hogy mindenki csak kioktat. A saját életemet akarom élni barátnő nélkül, minden nap másik nővel. Mert nekem ez így jó. És neked semmi közöd hozzám. Egyáltalán hogy lehetséges az, hogy most veled beszélek? Egy senkivel. Nem vagy híres, még csak érdekes sem. Miért is pazarlom rád az értékes időm? Ja, mert épp kioktatsz. Mintha idősebb lennél mint én, vagy tapasztaltabb. Addig ne szólj semmit, amíg ennyi mindent el nem érsz mint én.

-Tehát én senki vagyok.. Értem. Sajnálom, hogy így gondolkodsz az életről. Mert előbb utóbb, ha most nem is érzed, eljön az az idő, hogy visszavárod Rékát. De akkor ő már majd másé lesz. És TE fogsz szenvedni. Most vissza megyek és segítek neki elfelejteni tédeg. Ja, és - mondtam, majd pofon vágtam. Miutánn elcsattant, megfogta a karom és a szemembe nézett

-Tudom, hogy te is akarsz

-Te nem vagy normális. Haggyál, eressz el - húzogattam a kezem a szorítása alól - Harry ez fáj - kiabáltam

-R*banc - engedett el, majd elment

Ott álltam a sötétben, és szorongattam a karom. Nem láttam, hogy mennyire lett sebes, de nagyon fájt. Leültem egy lépcsőre és bőgtem.

Pár perc múlva felálltam, vettem egy nagy levegőt és elindultam "haza".

-Szia Zita - ölelt át barátnőm, érdekes nem is volt kisírt a szeme

-Szia.. Te meg hogy-hogy ilyen boldog vagy?

-Az a kérdés, hogy te miért sírtál - nézett rám, majd le a kezemre. Ekkr láttam csak én is. Lila és piros foltok díszítették az alkarom. Szép látvány volt - Harry?

-Nem. Beütöttem amikor lerohantam

-Nem, ez szorításnyom

-Oké, de ez így elég ciki. Szóval Harryvel lebeszéltünk mindent, aztán indultam vissza, de az egyik kocsmából épp kibicegett egy tata, elakart esni, megragadta a karom és magával rántott. Nézd még a seggen is saras lett.-  Fordultam meg, majd vissza. Egyébként tényleg saras lett amikor leültem a lépcsőre. Réka röhögőgörcsöt kapott.

-Hát ez elég vicces - törölgette a szemét

-Igen, viszont én haza megyek

-Mi?

-Jól hallottad. Anya felhívott, hogy van valami gáz. Már meg is vették a repülőjegyet.

-Milyen gáz?

-Fluor

-Nem úgy..

-Tudom - nevettem - azt nem mondta, vigyáznom kell Amandára mert nem tudja lepasszolni senkinek

-Ohh hát ha muszáj.. De megyek veled

-Nem, maradj csak. Amúgy sincs még egy jegy - mosolyogtam.

Felszaladtam a szobába, összepakoltam, majd elbúcsúzkodtam. Barbi kikísért a reptérre. Útközben megbeszéltünk mindent. Harry és Réka szakítottak, de emiatt Réka nem volt szomorú, hiszen ott van Jack. Amikor benyitott, csak sokkolta a látvány, hogy lát két embert miközben.. na igen. És Barbival megbeszélték, hogy ez most neki is csak egy futókaland volt. Ahha. Így már mindjárt más. Nem baj, Harry akkor is bántott. Lelikleg és fizikailag is. Mindkettő nagyon fáj.

Egyébként miután Barbi elment megvettem a jegyem, ami 6 óra múlva volt. Addig ültem, álltam, majd megint ültem és ismét álltam. Végül felszállt a gép, én meg elaludtam.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Amikor felébredtem már világos volt kinnt. 5 perc múlva landoltunk is.

-Szia anya - öleltem át amikor "beestem" az ajtón

-Szia hát te? Még van vagy 5 nap

-Igen, de nem volt jó, ínkább hazajöttem.

-Hát rendben van. Ó és Pierre jövőhéten jön

-Igen, tudom felhívott - mosolyogtam - történt valami itthon amiről tudnom kéne?

-Nem. Mi éltük unalmasan az életünket. Nem mentünk el külföldre.

-Jó.. kipakolok - szaladtam fel a lépcsőn

Jó volt itthon lenni. Elég rég aludtam a saját ágyamba. Nagyon álmos voltam, úgyhogy gyorsan megcsináltam mindent, lefürödtem, majd bebújtam az ágyamba. Pedig reggel volt (!!). Alig hunytam le a szemem, elkezdett csörögni a telefonom. Az impossible szólt, tehát Lou az.

-Szia Louis - köszöntem

-Szia. Hogy vagy?

-Most komolyan az érdekel, hogy én hogy vagyok?

-Persze. Barátok vagyunk nem?

-Nem szoktál csak úgy felhívni - töprengtem

-Na jó.. igazából.. Harry mondta, hogy mi történt és sajnálom. Csak bocsaánatot akartam kérni helyette is.

-Nem kell. Ő sose kérne bocsánatot.

-Jó figyi Zita. Gyere fel skypera és ott folytatjuk jó?

-Ööö elég álmos vagyok

-Csak nem most keltél? - döbbent meg

-Nem - nevettem - most készülök lefeküdni - mondtam halál komolyan

-Mi? Nemár! Mit csináltál eddig?

-Utaztam

-Hova?

-Jó, bekapcsolom a gépem. Egyébként haza.

-De.. miért mentél haza?

-Mert már nem akartam New Yorkban maradni. Ennyi.

-Aha, akkor szólok Niallnek, hogy még most jöjjön vissza. Fogd be a füled. NIALL - ordibálta. Ez fájt - Igen. Nem. Igen - hallottam a telóból - Akkor skípeon - mondta, majd letette

Amint beléptem már kezdeményezte is a videóhívást. Az ablakban Louis, Niall és Zayn volt.

-Sziasztok - integettem, majd ásítottam egyet

-Szia - mondták szinte egyszerre

-Niall miért indultál volna NY-ba?

-Utánad - mosolygott

-De.. miért is?

-Mert nem akartam, hogy Harry miatt sírj

-Aha.. de.. attól még sírtam volna, hogy te ott vagy

-Nem, biztos megnevettetnélek - mosolygott

-Kösz, ez rendes tőled - mondtam, mire megvonta a vállát

-Szóóval - kezdte Lou - Tehát akkor rendben vagy? - nézett komolyan

-Aha, csak a karom fáj

-Muti

-Nem - nevettem

-De! Most! Muszáj látnom

-Nem! Ha tegnap kéred, megmutatom, de ma már nagyon csúnya

-Mennyire? - kérdezte Niall

-Nagyon - hajtottam le a fejem, majd ránéztem a karomra

-Ne már Zita! Mutasd - kérlet Zayn, aki eddig a telefonját bújta

-Nem, nem szeretném

-Az én kedvemért - jelent meg hátul mosolyogva Harry

-Na pont a te kedvedért nem fogom.

-Figyelj, sajnálom oké? - jött a srácok mögé

-Nem kell sajnálnod. Az én szemeben megszűntél létezni - mondtam pokerface-el

-Ohh értem, most haragszol, de amint élőben találkozunk a nyakamba fogsz ugrani, hidd el.

-Nem fogunk találkozni. Soha.

-Dehogynem - vigyorgott

-Na húzz innen - lökte arréb Lou Harryt mosolyogva. Harry el is met onnan, majd a fiúk még tovább kérleltek, hogy mutassam meg a karom.

-Ha nem mutatod meg, muszáj lesz odamennem, hogy megnézzem - nevtett Niall

-Miért ennyire fontos, hogy lássátok?

-Mert tudni szeretnénk, hogy Harry mennyire bántott. - mondta Zayn

-Jó, de csak gyors - még néztem a lila, kék, zöld foltokat a karomon. Teljesen kivehető volt Harry kéznyoma. Az ujjai, a szorítása. Megjelölt.

-Jézusom - kapta a kezét a szája elé Louis

-Nem nagy ügy, csak fáj - vontam meg a vállam

-Én megölöm - mondta Niall

-Ne, nem kell. Viszont tényleg nagyon álmos vagyok - ásítottam

-Hát jó, aakor jó szunyálást 11-kor - nevetett Zayn - és jobbulást a kezednek

-Hát köszi. Sziasztok - integettem a kamerába

Lehajtottam a laptopom tetejét, befeküdtem az ágyba és elaludtam.