Madár csipogásra és egy eltévedt napsugárra ébredtem. Folyton égette az arcomat, akárhogy is hzuigattam a függönyömet. Nem volt kellemes. Említettem már, hogy az egész napot átaludtam tegnap?
-Jó reggelt Zita - nézett be anyu
-Szia - mosolyogtam
-Még nem is meséltél New Yorkról. Nem aludtatok? - kérdezte, mire elnevettem magam
-De, persze, csak sokmindenkivel megismerkedtünk meg buliztunk, szóval jó volt, és NY gyönyörű város
-Majd egyszer elmegyünk együtt is jó?
-Oké - vigyorogtam
-Apádnak üzleti útra kell mennie holnap és megkért, hogy kísérjem el, szóval nem leszünk itthon. Rád bízhatom Amandát?
-Persze - mosolyogtam - Vigyázok rá
-Rendben - bólintott, majd kiment. Még egyszer visszanézett
-Csináltam rántottát reggelire
-Oké, köszi
Felöltöztem,
majd lebukdácsoltam a lépcsőn. Mivel egy ujjatlan felsőt vettem fel, látszott a karom. Már nem volt annyira durva, de Harry ujjainak a nyoma tisztán látszott. Ezért még megölöm.
Reggeli után elmentem Amandával a fagyizóba, merthogy ott lesz a szerelme is. Na erre kíváncsi vagyok.
-Melyik az? - kérdeztem hugimat, majd körbenéztem az épületben. Az egyik asztalnál ült pár srác és beszélgettek.
-Ő - mutatott egy divatosan öltözött, tüsis hajú fiúra. Bence (közben megtudtam a nevét) tényleg elég jóképű gyerek. Épp egy csoki-eper-vanília fagyit evett.
-Sziasztok - huppant le Amanda a srác mellé, majd Bence megpuszilta. Wow, valamiről lemaradtam? A 10 éves hugomnak van barátja? Hiszen még nekem sincs!! Na jó.. most épp van.. Mindegy.
-Akkor én megyek is - köszöntem el tőlük - Ami majd hívj ha jöjjek érted
-Ja jó, de ezután megyünk Bencéékhez Playstation 3-azni
-Anya tudja? - kérdeztem
-Persze
-Akkor rendben. Majd oda megyek érted, add meg a címet.
A hazafele úton bedugtam a fülembe a fülesem és Demi Lovatot hallgattam. Egyszer szeretnék vele találkozni és beszélgetni egy kicsit. A híreseknek olyan könnyű összefutniuk, mármint csak egy hívás és már ott is vannak. Én is szeretnék híres lenni, de elég nagy fóbiám van a közönség előtt énekléstől.
Otthon skypeoltam Rékával, elmondta, hogy hiányzok neki és tökre elvan Barbival. Majd délután Finn felhívott.
-Szia! Tudod ki nincs itt a szülinapi partymon? - ordibálta atelefonba, mert a nagy hangzavartól alig lehetett hallani, ha halkan beszél
-Öhm.. Taylor Swift?
-Nagyon vicces. Szóval hol vagy? - kérdezte halkabban. Szerintem kiment az udvarra
-Itthon
-Mármint Barbiéknál otthon?
-Nem, mármint Magyarországon itthon - nevettem
-MI? Hogy kerültél oda?
-Hát, haza jöttem
-De miért? Nem volt itt jó? Vagy mi van? Történt valami?
-Nem, dehogy, csak anyuéknak valami közbejött, nekem meg vigyáznom kellett a hugomra. Ennyi - mondtam
-Hát jó. De ha van valami, akkor mondd el
-Nincs, tényleg - mosolyogtam - és boldog szülinapot
-Kösz. Azért még este beszélünk skypeon?
-Aha, majd Réka megadja a címem te meg felveszel partnerenek jó?
-Oké. Akkor szép délutánt
-Neked meg szép délelőttöt - nevettem
-Hát igen..
-Na most leteszem, szia
-Szia
Lassan ideje volt mennem a hugomért, szóval felvettem a bőrkabátomat majd kiléptem az ajtón. A szomszédunkban levő pékség finom zsömléinek friss illata megcsapta az orrom. Nem tudtam kihagyni, bementem és vettem egy kakaós csigát, amit az úton ettem meg. Egy röpke fél óra alatt ott is voltam. Egy nem túl nagy, mégis luxus ház előtt álltam, majd bekopogtam.
-Heló, a hugomért jöttem, Zita vagyok - nyújtottam a kezem a csajnak
-Szia, Lili. Gyere beljebb
-Wow ez a ház gyönyörű - néztem körbe
-Hát köszi - mosolygott - De ezt inkább a nagyiéknak mondd, ők építették
-Hogy-hogy a nagymamádék? A szüleid?
-Hát.. mi kint élünk Londonba, csak nyaranta itt vagyunk
-Aha, értem - mosolyogtam - Amanda?
-Ott vannak bent - mutatott az egyik ajtóra - Gyere - húzott magával
-Sziasztok - köszöntem a srácoknak
-Szia - nézett rám hugim - Zita, ő itt Bence, a barátom. Bence, ő itt Zita, a nővérem
-Csá - pillantott fel a mobiljából Bence - Örülök
-Én is - néztem kicsit furán - Gyere Ami, most már menjünk - nyújtottam a kezem
-Csak még egy kicsiiiiiit
-Addig beszélgetünk - mondta Lili, majd becsukta az ajtót. Kimentünk a nappaliba és leültünk az egyik fotelbe
-Mióta járnak? - kérdeztem
-Nem tudom.. múlt hét óta?
-Aha, tehát ezért nem tudtam..
-Miért? - nézett rám furcsán
-Épp New Yorkban voltam
-Te voltál NY-ba? Mindig is kiakartam menni.
-Szép hely - bólogattam - De elég hamar visszajöttem
-Miért? Mi volt rossz?
-Inkább ki - fújtam egyet - nem igazán szoktam róluk beszélni, de valamiért benned megbízom. Harry Styles miatt
-Te találkoztál vele? - csillant fel a szeme
-Nem is egyszer - nevettem - De soha többé nem akarok vele találkozni. Az én szememben nem is él már..
-De mit csinált?
-Legyen elég annyi, hogy gusztustalan volt, és a nagy része nem is engem érint, hanem a legjobb barátnőmet, de valahogy én nehezebben viseltem el - vontam meg a vállam
-Aha. És a többiek?
-Velük jóba vagyok - mosolyogtam
-Wow. De ezt nem hiszem el.. kinnt élek Londonban, nem találkozok velük, te meg itt élsz a világ végén és a haverjaid - nevett
-Hát, ez van - röhögtem el magam - De majd bemutatlak neki - bólintottam
-Úúú tényleg? Komolyan? Vááá - ujjongott
-Haha. Persze
-Húú köszi
-Nincs mit - mosolyogtam.
Amanda kijött a szobából, elköszöntünk, Lilivel telefonszámot cseréltünk, majd hazamentünk. Otthon mindketten megvacsiztunk és elköszöntünk anyuéktól, mert éjfélkor indul a gépük Isztambulba.
Olyan 11 körül bekapcsoltam a gépem és Finn rögtön videohívást indított skypeon.
-Te mióta vársz rám? - kérdeztem nevetve
-Elég régóta. Hol a francban voltál?
-Csak egy barátomnál
-Fiú?
-Nem, lány - mosolyogtam
-Na jó, figyelj. A buli tök jó volt, de azért mégis csak jobb lett volna, ha te is itt vagy. Elárulnád, hogy miért mentél haza?
-Már mondtam.. Amandára vigyáztam
-Király. Akkor jöhetsz vissza, már biztos otthon vannak a szüleid. Nem vagyok hülye! Valami van.
-Igen, tényleg - néztem a kezemre - Csak össze vesztem Barbival
-Ő nem ezt mondta..
-Jó, mindegy.. másik téma?
-Oké, legyen mondjuk a "miért nem mondja el a szép csaj, hogy mi a baja téma" vagy a "vajon miért ment haza az északa kellős közepén Zita téma" de van még a "jéé nincs itt a szülinapomon Zita téma". Elég szarul esett
-Tudom és bocs, tényleg. 20 mi?
-Ja. Hogy telik az idő..
-Aha, Jack?
-Itt van a másik szobába Rékával.
-Réka is ott van? - lepődtem meg
-Igen. Idehívjam?
-Ne! Hadd szórakozzanak.. Hagyd őket - legyintettem - Még biztos Jack szülinapját ünneplik
-Te is itt lehetnél velem és akkor négyen ünnepelnénk Jack és az én szülinapomat
-Hidd el, szívesen mennék, de.. - kezdtem volna, de ekkor megcsörrent a telefonom
"-Niall, fél egy van, mit akarsz ilyenkor?
- Láttam, hogy fennt vagy skypeon, csak nem vetted fel amikor hívtalak
-Igen, épp mással beszélek
-Jó, szóval csak annyi, hogy.. öhm.. lassan kezdődik a második turnénk és.. hogy.. a srácokkal úgy döntöttünk, hogy..
-Nyögd már ki - forgattam a szemeimet
-Szóval, hogy Magyarországra is megyünk, de ez titok! Küldtem postán 4 jegyet a címedre, 2 Rékáé
-Hű, kösz és ez tök jó. Melyik szállodába lesztek?
-Majd még kitaláljuk, de Harry mindenképp Rékával akar lenni, én meg gondoltam, ha nem baj és elférek, akkor nálatok lennék
-Nem baj, barátok vagyunk. Oké, akkor.. és mikor jöttök?
-Augusztus 25.
-Jó, akkor ráérek - mosolyogtam, de ekkor megláttam Finnt a képernyőn. Épp engem nézett. - Figyelj, most leteszem jó?
-Oké, csak ennyit akartam és jó beszélgetést!
-Kösz, szia - mondtam, majd kinyomtam a telefont"
-Mit akart? - kérdezte Finn
-Csak mondta, hogy ide is jönnek koncertezni
-És ez nem ért rá holnapig..
-Ez jó hír, tökre örülök - vigyorogtam - Ne legyen már ilyen világvége fejed a szülinapodon..
-Jó, csak.. szóval itt volt az a csaj a bulimon, aki nekem tettszik és nagyon elszúrtam
-De mit csináltál?
-Hát, igazából.. mit nem csináltam? Az úgy volt, hogy megjött mindenki és teleszórtuk a szobát színes lasztikkal, tök buli volt - nevetett - aztán ittunk, táncoltunk, buliztunk. A csaj odajött hozzám, együtt táncoltunk kerek 1 percig, majd az egyik haverom lekérte én meg ott álltam és elengedtem. Este megcsókolta, később pedig bejelentették, hogy járnak.
-Sajnálom
-Hát én is. De ha itt lettél volna, akkor talán megakadályozod, vagy valamit biztos csinálsz..
-És Réka?
-Ő Jackel volt - legyintett
-Értem..
-Na figyelj, most mennem kell, de majd még beszélünk
-Oké, jó éjt - mosolyogtam
-Neked is.
Nem tudtam elaludni. Csak fetrengtem az ágyamban, végül úgy döntöttem, nem érdekel mennyi az idő, felhívom Lilit.
-Zita, remélem vészhelyzet van - mondta álmos hangon
-Hát csak annyi, hogy Augusztus 25.-ére ne legyen programod, mert nálam alszol
-Ennyi?
-Aha - nevettem
-Oké, majd még beszélünk szia - nyomta ki a telót
Egyszerűen nem tudtam aludni egy percet sem.. Folytan Finnen kattogott az agyam. Rékát nem hívhatom, ő Jackel van. Barbi, Barbit se hívom.. Lilivel az előbb beszéltem.. Anyuék utaznak. Már csak egy valaki maradt, akinek elpanaszolhatom a bajom. És épp online volt.
-Szia Brookie - sóhajtottam a kamerába
-Szia - integetett - Rég beszéltünk
-Igen, találkozhatnánk valamikor - mosolyogtam
-Az jó lenne.. Mi a baj?
-Semmi, vagyis.. Ugye van pasim.. - kezdtem
-Tényleg? MIóta?
-Hát, 1 hónapja kábé
-Nem is mondtad.. És ő is magyar?
-Nem, francia - mosolyogtam
-Francia? Hogy szedtél össze egy franciát? - nevett
-Hát, mindegy, ez elég hosszú.. és most van valaki, akinek tettszem és ezt megmondta nekem, de..
-És Niall?
-Hát, ő a barátom.
-Aha.. Tehát még nem tudod..
-Mit? - kérdeztem
-Semmi, majd a srácok elmondják..
-Mi? Nem! Most mondd!
-Nem, ez nem az én dolgom - tiltakozott
-De kérlek!
-Nem, majd ők elmondják..
-Hát jó.. akkor szia
-Most mi van? - lepődött meg
-Ha nem mondod meg, akkor én lépek
-Jó, majd szólok a srácoknak, hogy mondják el.
-Oké, szia - mondtam, majd lehajtottam a laptopom
Ránéztem az órámra. Hajnali 3-at mutatott és még mindig nem tudok aludni.. Most mit csináljak? Mindenki alszik.. Végül úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit sétálni.
Halkan lesétáltam a lépcsőn, gyorsan felhúztam a cipőm, a kabátom, majd résnyire kinyitottam az ajtót, a szokottnál is lassabban, mivel kicsit nyikorog. Visszacsuktam magam után és indulhattam sétálni.
Veszprém gyönyörű este, a kivilágított épületek, látnivalók. A titkos búvóhelyemre mentem. Apával mindig ide jártunk amikor kicsi voltam, megnéztük a fákat, dombokat, a kedvenc hidamat. 10 percig sétáltam, mire felértem a dombtetőre. Leültem a "padunkra", majd elgondolkodtam.
Vettem egy nagy levegőt, majd lefotóztam a kilátást. Apa biztos örülni fog neki, ha látja újra..
Hajnali 4-ig ott ültem, majd mikor már kellő képpen álmos lettem, visszasétáltam haza. Szerencsére senki nem ébredt fel, szóval felosontam a szobámba, lefeküdtem az ágyra, és elaludtam.
