21. fejezet: Már megint külföldön

Ki gondolta volna, hogy egy nap majd találkozok azzal a sráccal, akit a youtubeon szoktam nézni és hallgatni a számait. Akit nem sokan ismernek, de aki ismeri az szereti, mert ezt a srácot csak szeretni lehet. Szinte lehetetlen, de mégis megtörtént. Életem legjobb napja volt, de kezdjük az elején, egy héttel ezelőtt.

Reggel kipattantam az ágyamból, fogat mostam majd felöltöztem.

Anyuék már nem voltak otthon, valami kiállításra mentek Amandával. Gyorsan megreggeliztem, majd átugrottam Rékáékhoz.

-Szia - nyitottam be a szobájába

-Szia - mosolygott rám a laptopja mögül

-Hogy vagy? Mi van Harryvel?

-Jól vagyok és vele semmi. Nem érdekel.

-Az klassz. Ennek örömére elmehetnénk valahova - gondolkodtam hangosan

-Például? - nézett rám

-Mondjuk vásárolgatni, mozizni..

-De.. öhm.. az van, hogy.. szóval..

-Nyögd már ki! - kiáltottam rá

-Szóval már van programom mára..

-Értem, és kivel?

-Csak egy barátommal - vonta meg a vállát

-És melyikkel? - kíváncsiskodtam

-Féltékeny vagy? - nevetett

-Nem, dehogy - tiltakoztam

-De

-Na jó, most megyek, mert amúgy nekem is van programom - indultam kifelé

-Oké, szia

-Szia - mosolyogtam

Szóval, van egy egész napom, amit eltölthetek egyedül. Csodás. Mégis mi a lótúrót csináljak?

Hazamentem és leültem a tv elé.

"Egyedül vagy és unatkozol?" -kérdezte a nő a tévében, mire unottan válaszoltam, hogy "igen"

"A most következő versenyen nyerhettek egy utat Londonba!" - aha, kösz.. bármikor kimehetnék, ha akarnék pff. De azért megnéztem. Hát, ilyen idióta kérdéseket tettek fel, mint például: "Mikor alakult meg a One direction?" vagy: "Mi a Big Ben eredeti neve?". Természetesen az összes kérdésre tudtam a választ, de inkább kikapcsoltam a tv-t.

A suliban még tavasszal jelentkeztem egy cserediák programra. Teljesen kiment a fejemből, de mivel anyu írt egy cetlit a hűtőre, hogy jövőhéten megyek Spanyolba. Hát igen, a spanyolomat még fejlesztenem kéne, csak egy éve tanulom. Réka a németországiba jelentkezett, megígértük egymásnak, hogy majd hozunk szuvenírt.

De várjunk csak.. nem akkor jön Pierre? Megnéztem a naptáramat és egyezett a 2 dátum. Gyorsan megcsörgettem barátomat, de nem vette fel..

Felhívtam az ofőmet, hogy akkor mit is kéne erről az útról tudni. Annyit mondott, hogy vigyek ruhákat, meg pénzt. Kösz, egyedül nem ment volna..

Márcsak egy hónapom van a nyárból és alig voltam itthon, erre megint elmegyek 2 hétre Spanyolországba. A lényeg, hogy jól érezzem magam. Apropó.. A pasim már eléggé hiányzik, de soha nem veszi fel a telefont, nem képes válaszolna az üzeneteimre, nem tudom mit csináljak, hogy elérjem.

Estig olvastam, vagy hívogattam. Folyton az a hülye nő szólt bele a telefonba, már nagyon idegesített, szóval inkább elrakram és elaludtam.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Másnap köszöntem anyuéknak és Amandának, aki pár új nyaklánccal gazdagodott a tegnapi napon. Mint megtudtam, gumicukor kiállításra mentek, de állítólag el is mondták, csak én a telefonomat bámultam. Hát, biztos. A lényeg, hogy nekem is hoztak egy csomag gumicukit. Váá de jó. Megvan a mai és a holnapi ebédem hehe.

Réka felhívott, és elmesélte, hogy hol volt tegnap, majd megkérdezte, hogy minden oké-e.

-Persze, csak Pierrel már egy jó ideje nem beszéltem és fel se veszi a telefont - szomorkodtam

-Nyugi, már csak 5 nap és megyüüünk!! - kiáltozott

-Igen, már várom - nevettem

-Na, nyugi.. Ha nem veszi fel, akkor biztos van valami oka

-Igen, gondolom, de azóta nem veszi fel, hogy.. hogy megmondtam Finnek, hogy ki is a barátom.. Basszus..

-Mi? Nem, az nem lehet..

-És ha igen?? - akadtam ki - Mi van ha mégis..

-Semmi. Akkor megtudtad, hogy Finn féltékeny, ami azt jelenti

-Hogy szerelmes belém - fejeztem be a mondatát

-Pontosan. Ááá de izgi

-Nem az - ráztam a fejem - most le kell tennem, szia - mondtam majd lecsaptam a telót az ágyamra.

Nem hiszem el, hogy Pierre Finn miatt nem képes felvenni azt a rohadt telefont. Beszélnem kell Finnel.

-Finn! - kiáltottam köszönés helyett a kamerába (skypeoltunk)

-Szia neked is - mosolygott

-Nincs valami köze annak, hogy a barátom nem válaszol, hogy elmondtam neked, hogy ki ő?

-Nem tudom, a nyelvi hibáidtól eltekintve, igen, szeretem a fagyit.

-Mi? Ne terelj.. - förmedtem rá

-Oké, figyelj. Az angolodon tényleg kéne javítani

-FINN! - kiáltottam rá

-Jól van, figyelj. Én csak mondtam neki, hogy figyelni fogom és ha bánt, akkor elintézem.

-És ezt ő úgy vette, hogy ne szóljon hozzám, haggyon békén.

-Az már az ő dolga - vonta meg a vállát

-Finn, kérlek mondj igazat.. tetszek neked?

-Igen - jött a gyors válasz

-De, komolyan

-Komolyan - bólintott

-És akkor az a megoldás, hogy elintézed a pasimat..

-Hát, valahogy ki kellett iktatni

-Te normális vagy? - néztem a kamerába

-Nem, de ezt eddig is tudtuk.. - még beszélgettünk, amikor egyszercsak megszólalt a telefonom. The way we are - Shaun Reynolds, akkor Réka hív.

-Figyelj, most mennem kell. Szia. - integettem, majd kiléptem a skypeból.

Réka elmesélte, hogy Harry felhívta és újra össze akar vele jönni, de nem tudja mit csináljon. Én azt mondtam, hogy ha mégegyszer megbocsát neki, akkor nem leszek a barátnője. Ő ezt komolyan vette, szóval szerintem nem lesz több cikk Rékáról a magazinokban.

Lassan, de eltelt a hét és indulhattam a reptérre. Itt találkoztam az osztálytársaimmal, mindenkit átöleltem, mert már nagyon hiányoztak. Beszélgettünk pár sort, majd mindenki indult a saját járatához.

-Zita, Zita - lihegte az ofőm

-Igen? - fordultam hátra

-Nem, nem arra a repülőre mész - fogta a tüdejét a tanárnő

-De ez megy Spanyolországba - mutattam a járat felé

-De te nem oda mész. Egy kis változás történt, egy fiúhoz mész Amerikába.

-Egy fiúhoz? De én lányhoz szeretnék..

-Sajnálom, de ő lebetegedett, más már nem maradt. Felhívtuk az iskolát és ez a fiú jelentkezett.

-Értem. Hát remélem attól még elleszünk.. - rágtam a szám szélét. Semmi kedvem Amerikába menni, főleg nem egy sráchoz. 1., ha nem néz ki jól, minden nap őt kell néznem. 2., mivel későn jelentkezett, lehet, hogy náluk nincs is annyi hely.. 3., egy fiúhoz küldenek egy lányt? komolyan? EGY FIÚHOZ? na jó, mondjuk ez nem is akkora baj, csak.. de mégis.. Amerikába csak 4-en mennek az osztályból, plusz én.

Elindultam a másik irányba az amcsis repülő felé. "Szerencsére" oda is csak fiúk mennek az osztályból, így egész repülőúton az autókról meg a BMX-ekről kellett sztorikat hallgatnom.

-Nem unjátok még? - néztem rájuk unottan

-Nem - válaszolták egyszerre, majd nevettünk egyet

Amikor kiszálltunk a repülőből a mozgólépcső alatt várakozó emberek mint tartottak egy táblát. Megtaláltam az osztálytáraim nevét, de az enyémet nem.. Bolyongtam egyet, mire egy 40-es nő kezében megláttam a táblámat.

-Heló - köszöntem - Zita vagyok

-Szia Zita - mosolyogtt rám a nő - Én Elizabeth. A fiamhoz jöttél ugye?

-Hát ha maga fia jelentkezett tegnap, akkor igen - nevettem

-Igen - mosolygott - gyere

Kimentünk a hatalmas épületből, majd egy nem egyforintos autóhoz léptünk.

-Ez az ön autója? - csodálkoztam

-Igen, az egyik - mosolygott

Aha, tehát nem szegények. Akkor biztos lesz mégegy szoba nekem is. Ilyen hülyeségekről gondolkoztam, amikor megérkeztünk a házukhoz. Nem volt kicsi. De hát, mint megtudtam az út alatt, 6-an testvérek.

Amikor beléptem a házba, egy szép, szőke hajú lány, meg egy olyan 15-16 éves srác dobálóztak párnákkal. Valami ismerős volt. Mintha láttam volna már valahol őket.

Még egy szőke hajú lány sétált le a lépcsőn egy laptoppal a kezében.

-Anya, most mentem, sziasztok - mondta, azzal kilépett az ajtón. Anyukája csak bólintott és arréb lépett.

-Bemutatom a családomat - mutatott körbe.

-Helyesek - nevettem

-Most el kell intéznem valamit, nyugodtan nézz körbe - veregette meg avállam, majd bement... valahova.

-Sziasztok - köszöntem

-Szia - nézett rám a csaj, aki az előbb dobálózott - Stacy - lépett elém, majd a kezét nyújtotta

-Zita - mosolyogtam - lehetséges, hogy már láttalak valahol?

-Nem tudom - vonta meg a vállát

-Earn - jött hozzám a srác is

-Szia, Zita - ráztam vele kezet

-És tényleg hatan vagytok? - képedtem el

-Igen - nevetett Stacy - Aki az előbb kirohant, ő volt Abbie. Van még egy lány testvérünk, Kalyn, mi hárman vagyunk lányok. Aztán itt van Earn, a legfiatalabb - kócolta össze a haját -  a legidősebb Joe, ő most dolgozik és még van Shaun, ő a szobájában gépezik - mosolygott - hozzá jöttél

Shaun.. várjunk csak.. az egyik kedvenc énekesemet is így hívják.. és..

-És amúgy mi is a vezeték nevetek? - kérdeztem félve

-Tudtam - nevetett - Reynolds

-Hűű - képedtem el

-Hozzak vizet? Le akarsz ülni? - nevetett még mindig Stacy

-Nem kell kösz - nevettem el magam, de még mindig falfehér volt az arcom. Ez csak fokozódott, amikor Shaun lesétált e lépcsőn. Barna, már már zöld szemével rám nézett, kezet nyújtott és bemutatkozott. Nagy levegőt vettem, nyeltem egyet, majd kezet ráztem vele.

-Zita

-Szia Zita - mosolygott, mire elkezdett remegni a lábam - gyere megmutatom a szobád - húzott. Visszanéztem Stacyre, aki csak biccentett egyet, majd Earnel újra párnacsatába kezdtek.

-Szóval ez a szobád.. Zita.. hahó - nézett bele a szemembe - hallasz? - "integetett" előttem

-Mi?

-Üdv a Földön - nevetett

-Jah, igen - néztem körbe - szép

-Aha - nevetett még mindig

-Mi van?

-Majdnem 3 percig engem bámultál

-Ja, bocs - vörösödtem el, majd lenéztem a földre

-Nem baj - nevetett - körbevezesselek, vagy majd rájösz?

-Ha nem baj, körbevezetnél?

-Különben nem ajánlottam volna fel - mosolygott, majd megfogta a karom és kivitt a szobából. Szó szerint kirángatott, mert mozdulni se tudtam.

-Biztos minden rendben? - nézett rám vigyorogva

-Persze, elmegyek a mosdóba - indultam balra

-Khm.. Zita.. a mosdó.. arra van - mutatott az ellenkező irányba

-Hát persze, hogy a másik irány - mérgelődtem halkan, mire hangosan felnevetett.

-Második ajtó jobbra - hallottam a kiáltását

Beléptem a fürdőszobába és körülnéztem. Amúgy miért is vagyok itt? Na mindegy. Mentem pár kört, majd visszamentem Shaunhoz.

-Kész vagyok

-Látom - mosolygott. Miért tudok mindig hülyét csinálni magamból?

-Oké, a ház gyönyörű, de nem megyünk el sétálni?

-De, mehetünk. Várj, viszem a gitárom - szaladt be a szobájába, ami az enyém mellett volt. Hogy minek hozza a gitárját a sétáláshoz, azt nem tudom..

Elmentünk a legközelebbi parkba, majd felültünk egy padra.

Shaun elővette a gitárját és játszott rajta egy dalt.

 

Ed Sheerantól énekelte a Lego House-t. A refrénnél én is beszálltam, nem bírtam ki, hogy ne énekeljek.

Amikor befejeztük a dalt kérdőn rámnézett.

-Mi van? - vörösödtem el

-Hát ez az. Tök jó hangod van - mosolygott

-Nem, bocsi, hogy megzavartalak.

-Nem zavartál meg, tök jó hangzott - nevetett

-Igen? - néztem szemeibe

-Persze

-Hát akkor jó

-Éneklünk még egyet? - kérdezte, mire bólintottam egyet

-Ühüm

Estig kinnt voltunk a parkban és a sétálókat szórakoztattuk, vagy megsirattuk egy-egy érzelmesebb dallal. Sahaunnak nagyon jó hangja van és nagyon örülök, hogy végül hozzá kerültem, mert már az első nap közös hullámhosszon voltunk vagy hogy mondják az ilyet..

-Szia Réka - integettem a kamerába az új szobámból

-Szia - mosoylgott - na milyen Amerikába? - nevetett - Milyen a srác?

-Ne gúnyolódj! Képzeld, Shaun Reynoldshoz kerültem

-És ő ki?

-Ja igen, nem ismered.. egy énekes, keress rá a youtubeon. Ma délután kinnt énekelgettünk a parkban és tök jó volt és ez a ház nagyon szép. És veled mi van?

-Öhm, egy német lánynál vagyok. Nincs külön szobám, de tök jó barátnők lettünk egy nap alatt. Szép és okos, pont mint én - nevetett

-És te sem vagy egy beképzelt egoista

-Áá dehogy - legyintett, mire elröhögtük magunkat. Valami a háttérben röfögött, szóval muszáj volt rákérdeznem, hogy valaki így röhög, vagy tényleg egy dusznót hallottam. - Ja, ő itt Punky a kismalac - emelt fel egy kisdisznót

-Ez most komoly? A házban? - nevettem

-Aha, tök cuki. Anina mellett alszik.

-Anina a lány ugye? Vagy még egy kisdisznó?

-Persze - nevetett - a német lány

-Akkor jó.. vagyis fúj

-Nem, minden este fürdetik, többet fürdik a disznó, mint ők

-Értem - mondtam, mire Shaun bejött és leült mellém. Köszönt Rékának, majd a elmerült a telefonjában

-Ő Shaun? - kérdezte Réka magyarul. A srác a neve hallatára felnézett, de lagyintettem egyet, szóval újra a netet bújta és válaszolgatott néhány kommentre a videójához

-Aha - mosolyogtam

-Hűű.. nagyon cuki

-Igen, mondtam, hogy nézd meg a neten

-Jó, gondoltam, hogy jó hangja van, de hogy ennyire jól is néz ki..

-Hát, igen - néztem a srácra, majd a telójába

-Szeretnél rá kommentet írni? - nézett rám. Uppsz, lehet hogy észrevette, hogy nézem?

-Nem, kösz - mosolyogtam - nyugodtan csináld

-Oké - nevetett

-Jézusom de cuki hangja van - áradozott Réka - És nála leszel 2 hétig..

-Ha nem dobnak ki akkor igen - nevettem

-Mennem kell, vacsizuk. Majd holnap még beszélünk és Shaun is legyen itt

-Oké - tört ki belőlem a röhögőgörcs. Réka kinyomta, Shyun meg rám nézett

-Mi van velem? Hmm?

-Semmi, a barátnőm belédzúgott - nevettem még mindig

-Aha - bólintott - Mondd meg neki, hogy foglalt vagyok

-Oké, megmondom.. nem is tudtam, hogy van barátnőd.. - töprengtem

-Még nincs.

-Akkor?

-Csak tetszik valaki.

-Értem. Öhm, azt hiszem éhes vagyok.

-Azt hiszed, vagy tényleg éhes vagy? - nézte még mindig a telefonját

-Azt hiszem, hogy tényleg éhes vagyok - mondtam

-Azt hiszed, hogy azt hiszed, hogy tényleg éhes vagy? - nézett fel rám mosolyogva, mire végig gondoltam amit mondott

-Nem. Éhes vagyok - mondtam, mire elnevettük magunkat. Shaun jó társaság, vele nem lehet unatkozni.

Vacsi közben megszólalt a telefonom. Ránéztem a kijelzőre és félrenyeltem, szóval köpni nyelni nem tudtam csak ott fulldokoltam. Shaun megveregette a hátamat, mire újra tudtam levegőt venni.

-Bocsi, most ezt.. fel kell vennem, fontos..

-Ne magyarázkódj, menj csak - bólintott Elizabeth

-Köszönöm - indultam a szobámba, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

-Mit akarsz Pierre? - szóltam a telefonba

-Te kerestél annyit..

-Értem, de miért nem válaszoltál?

-Mert csak

-Jó, kösz

-Figyelj szerintem ez nem működik kettőnk közt.

-Igen, lehet

-Mi? Te most ilyen könnyen belemész? - lepődött meg - már előkészültem, hogy hogy nyugtassalak meg meg ilyenek, te meg csak belemész?

-Hát.. te is látod, hogy nem tartjuk a kapcsolatot.. Menj, csajozz, legyünk szabadok, mindkettőnknek jobb lesz..

-Neked tetszik valaki

-Mi? Nem! Csak belefáradtam

-Oké, akkor ne is keress többet! Szakítok

-Jó, de barátok azért maradunk? - kérdeztem

-Nem! - kiáltotta, majd letette

Hát ez furcsa volt. Lehet hogy már soha többé nem látom? Vagy egyáltalán fogunk beszélni? Visszamentem az ebédlőbe és leültem a helyemre.

Shaunnal sokat beszélgettünk lefekvés előtt, majd mikor mondtam, hogy most már álmos vagyok, adott egy puszit az arcomra és elment a szobájába. Egész éjjel az ő dalait hallgattam.