9. fejezet: Magyarországon

-Nem most inkább kihagyom kösz - utasítottam vissza

-Naa ne máár - húzott fel a színpadra

-Na jó.. De csak egy szám!

*Harry szemszöge*

Éppen a felhőket néztem, meg gondolkodtam, hogy hogy lehetne helyrehozni ezt az egészet, amikor kiszaladt a számon:

-Basszus! Azt se tudom hol laknak!

Na igen. Ez jellemző rám. Megyek a szívem után, de céltalanul.. Gyorsan írtam egy SMS-t Zitának.

"Hallod amúgy hol laktok?"

Nem jött válasz. Lehet, hogy nem akarja, hogy találkozzak Rékával, de nekem nagyon is fontos lenne. Meg kell beszélnünk ezt az egészet. Egyszer csak pittyogott a telóm.

"Veszprém, Tölgyessy u. 69. ez Réka lakcíme..."

Na ezen felnevettem. Nem hittem volna, hogy az én számom alatt lakik. A sors akarta, hogy mi együtt legyünk. Még egy órát utaztam, amikor leszállt a gépem Budapesten. Gyönyörű ez a város. Louinak igaza volt, tényleg az összes csaj szép. Elképesztő.

- Szia gyönyörűm! - köszöntem egy csajnak amikor odajött hozzám - miben segíthetek?

-T-te vagy Harry? A one directionból? - kérdezte félve

-Igen - mosolyogtam

-K-kérhetek egy autogrammot?

-Persze - elővett egy lapot meg egy tollat a sulitáskájából, majd miután aláírtam neki, sikítozva elrohant. Tehát itt is vannak directionerek. Király.

Megkérdeztem pár járókelő férfit, hogy merre van Veszprém. Az egyik nem tudott angolul. A másik azt mondta, hogy messze. A harmadik pedig a kezembe nyomott egy térképet. Ááá. És hogy jutok oda?! Egy autó állt meg mellettem TAXI felirattal. Beszálltam és megmondtam a címet. A pasi először értetlenkedett, majd megmutattam neki a térképet.

-Áá szóval te lenni angol? - kérdezte pár nyelvtani hibával

-Igen - nevettem

Az út többi része csendben telt. Illetve egyszer ment a rádióban a kiss you. Hát nem hagyhattam ki. Végig énekeltem. Csodálkozóan nézett rám.

-Te lenni az egyik?

-Igen. Harry Styles - nyújtottam a kezem

-Rajmund Lakatos - kezet fogtunk. Furi név. Lehet, hogy itt ilyen neveik vannak az embereknek? De Rékáéknak nem. Érdekes.

-Megérkezni - tartotta a kezét, mire adtam neki pár eurót - magyar pénz

-Sajnálom nekem nincs - vontam meg a vállam

-Menni - legyintett, majd elhajtott. Okéé.

Na szóval. Előszedtem a térképet és próbáltam beilleszteni magam valahova. Már egy negyed órája ezzel szórakoztam, amikor megláttam valakit.

*Réka szemszöge*

-Kivel SMS-ezel? - kíváncsiskodtam

-Hm? Senkivel - pirult el Zita

-Persze. Adi - vettem ki kezéből a telefont

-Ne! Add vissza - kiálltott rám, mire vissza adtam

-Szóval?

-Csak egy ismerőssel

-Bővebben? - néztem rá kérdően

-Niallel - hazudott. Na igen. Zita nem tud hazudni. Legalábbis nekem nem.

-Na ki vele. Ki az?

-Mondom!

-Ne hazudj!

-Oké. Harry az. De csak tudni akarja, hogy jól vagy-e - hajtotta le a fejét

-Mondd meg neki, hogy haggyon békén

Megérkeztünk Pestre a reptérre.

-Akkor majd hívlak Réka és körbevezetsz meg vásárolgatunk - köszönt el Kelly - Sziasztok!

-Oké szia! - köszöntem

-Szia! - nézett föl Zita a telójából

-Nagyon bele vagy merülve - mondtam neki, míg mentünk anyáékhoz a kocsiba

-Hm? Jah. Igen. Instagramm - legyintett

-Sziasztok! Hogy telt a hét? Milyen volt a ván dájreksön? - mondta anyu

-Szia, jól, és utoljára mondom: One direction

-Oké oké. Majd otthon elmesélitek. Zita téged is mi viszünk haza.

-Köszönöm - mosolygott, majd visszafordult a telefonjához. Borzasztó

Egész úton beszámoltam anyunak arról az egy kemény hetemről, amit Londonban töltöttünk.

-És aztán elmentünk bulizni - itt megakadtam, mert megszólalt a kiss you - kapcsold át! - szóltam anyura

-De hát ez a kedvenc bandád vagy nem?

-Csak volt - mérgelődtem

-Na! Mi történt? És én megmondtam, hogy nem fog örökké tartani. Zita? Te is így vagy vele?

-Nem! Én még mindig szeretem őket - mosolygott, de még mindig a telóját bújta - Csak hát.. Rékát megsértette az egyik tag, és m.. - befogtam a száját

-És? - kérdezett anyu vissza

-Semmi. Nem történt semmi, csak meguntam a számaikat annyit hallgattam - mentegetőztem

-De az előbb Zita azt mondta..

-Nem! Összekeverte - mosolyogtam - egyik nap rosszat álmosott és azóta mindig keveri a valósággal

-Értem.. - hitetlenkedett anyu. Jaj.

Megérkeztünk Veszprémbe. Végre. Egy one direction mentes környék. Na csak ennyi kellett. Amint erre gondoltam megláttam Harryt a főtéren forogni, meg nézegetni egy térképet.

-Nee - csúszott ki a számon

-Mi van? - nézett fel Zita, majd elmosolyodott

-Te mondtad meg neki, hogy itt lakunk? - néztem rá kérdőn

-Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem - nevetett

-Ki van ott? - jött közénk anyu

-Csak Ha.. - mondta Zita, mire bokán rúgtam - aúú. Senki - fogta lábát

De már késő volt. Harry észrevett minket és egyenesen felént tartott.

-Na én itt is hagylak titeket - mondta anyu, majd hazament. Király

-Sziasztok - mosolygott Harry. Blöe. - Ennek meg mi baja? - mutatott a lehajoló Zitára

-Ahh.. ez rohadtul fáj. Kösz Réka.

-Mi van? Nem is volt olyan nagy.. - mentegetőztem - mellesleg mit leresel itt? - néztem Harryre

-Hát.. én csak.. bocsánatot akartam kérni, és megköszönni, hogy akkor kimentél, mert lehet, hogy egy nagyon rossz döntést hoztam volna meg - nézett le a földre

-Biztos - mondtam

-Szóval.. Nem várom el, hogy megbocsájts nekem, de szeretném, ha tudnád, hogy nagyon sajnálom..

-Hülye bocsájts már meg neki - nyögött Zita. Lehet, hogy tényleg nagyot rúgtam a lábába?

-Háát. Jó. Decsak azért, mert szülinapod volt és én elrontottam. Illetve van. Mindegy. Hol szállsz meg?

-Nem jelentkeztem be hotelbe - mosolygott

-Értem. - kínos egy perces csönd - akkor hol fogsz aludni?

-Hát arra gondoltam, hogy nálad alhatnék.

-Na jó. Akkor én most haza megyek, és - indult volna, de összerogyott. Túljáttsza a szerepét. Kizárt, hogy olyan nagyot rúgtam volna a lábába. Bár megléendült elég rendesen. - aú.. - fogta meg a lábát

-Ne segítsek? - ugrott mellé Harry

-Kösz nem. - mosolygott Zita - valahogy haza fogok érni, majd felállt és elsántikolt. - Sziasztok

-Szia - mondtuk egyszerre, majd egymásra néztünk és elnevettük magunkat Zita sántikálós látványától. Gyorsan odafutottunk mellé és haza kísértük.

-Kösz srácok. Innentől már menni fog.

-Viszont Harry - fordultam hozzá - nálunk nem alhatsz, mert anyu nem engedné meg. Tehát itt kell maradnod Zitánál

-Oké - hát ez.. gyorsan ment.. már készültem a kitérő válaszokkal, de ez meglepett. Hát akkor oké..

-Segítesz? - fordult Zita Harryhez, aki persze rögtön nyújtotta a kezét. Na itt már nagyon dühös voltam de Zitára is. Hogy tehette ezt velem? Nem is ellenkezett, hogy náluk aludjon Harry.. Hát ha így állunk, akkor így állunk..

-Akkor sziasztok - fordultam meg, de egy kéz elkapott

-Várj - húzott magához Harry - mit szólnál egy randihoz? Mondjuk ma?