*Zita szemszöge*

Legszívesebben délig aludtam volna, de anyu bejött már 7-kor a szobámba, hogy felkeltsen.

-Jó reggelt Zita! - köszönt elég szomorú fejjel

-Neked is - mondtam kómásan - Mi a baj?

-Semmi, csak, szóval elszakadt az egyik kedvenc ruhám.

-Aha, értem - ásítottam - és most ezért keltettél fel?

-Nem, itt van Réka, gyere

-Ja, oké - kipattantam az ágyból, majd leszaladtam a pizsimben

-Szia Zita - dőlt a vállamra sírva

-Mi.. mi baj? - lepődtem meg

-H-Harry - zokogott

-Mit csinált?

-Tegnap felhívott, hogy látta a TV-ben azt a szar fotót, majd áttértünk rá és bevallotta, hogy megcsalt

-Mi? - akadtam ki

-Igen, megint megtette, úgyhogy szakítottam vele

-De biztos nem adsz neki még egy esélyt? Akkor esetleg én is találkozhatnék Niallel - mosolyogtam

-Nem, bocs Zita, de most erősnek kell lennem és nem szabad, hogy azt higgye, hogy mindenki úgy pattan, ahogy ő fütyül

-Hát oké.. És mit csináljunk, hogy elfelejtsd? - ráztam meg a vállát

-Háát.. Egyik ismerősöm kiköltözött New Yorkba és.. felajánlotta, hogy kimehetnék hozzá a nyáron egy haverommal..

-És ezt még csak most mondod?

-Hát, most talán jól jönne egy nyaralás

-Persze, oké és egyébként ő ki is?

-Anya testvérének a lányának az unokatesójának a féltestvére - mondta

-Érthetőbben?

-Barbi

-Ahha.. öhm, nem, nem ismerem - ráztam meg a fejem

-De, tudod, a modell, Palvin Barbi

-Tényleg! Úúú kiköltözött New Yorkba?

-Aha - mosolygott

-Akkor mire várunk? - kérdeztem

-Na látod.. akkor pakolj és délután indul a gépünk, szerzett nekünk 1. osztályú jegyet

-Király, apropó repülő.. Mi van Kellyvel?

-Tegnap utazott haza, de minden nap szoktam vele beszélgetni, nagyon bírom

-Jó, akkor hozom a bőröndöm, meg bepakolok.. ANYA, MEGYEK NEW YORKBA! - ordítottam

-Mi? Kihez? Mikor? MIért?

-Jó helyen leszünk, Réka rokonánál, hogy kiheverje a szerelmi bánatát. Szia Réka, akkor délután!

-Persze, szia, csókolom! - köszönt, majd elment

-És ezt most közlöd? - akdt ki anyu

-Igen, ma megy a gép.. én is most tudtam meg - mosolyogtam - léééééééééégysziiiiiiiiiiiii - akaszkodtam a nyakára

-Legyen, de csak egy hét! - mutatta fel mutató ujját

-Okéé köszi köszi köszi - ugrándoztam, majd megpusziltam párszor

Felszaladtam a szobámba, majd elkezdtem kipakolni a szekrényeimet.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Még indulás előtt gyorsan készítettem egy fotót, majd felraktam twitterre:

"Ezt neked Harry, megyünk New Yorkba elfelejteni xX"

Alig fél perc alatt jött is rá válasz:

"Ezt meg hogy érted?"

Semmi kedvem nem volt magyarázkodni és amúgy is indult a taxi Pestre a reptérre, szóval lecsuktam a laptopot és egy széles mosollyal elhagytam a házat. Persze még előtte leköszöntem a családomtól és hagytam levelet a nagyinak, de nagyon jó érzés volt elutazni New Yorkba úgy, hogy csak mi 2-en és egy velünk egy idős lányhoz megyünk. Már nagyon vártam. Az egész utat végigbeszélgettük, képeket készítettünk. Harry párszor megcsörgetett mindkettőnket, de nem vettük fel, sőt, kikapcsoltuk a telefonjainkat.

New York gyönyörű város. Elhatároztuk, hogy a cuccainkat larakjuk egy megörzőben és sétálgatunk egy kicsit. Rengeteget fotóztam és 2-t ki is raktam twitterre.

Ebédre már ott voltunk Barbinál. A csaj élőben még gyönyörűbb mint a képeken. Azt hiszem igaz az állítás, hogy a magyar lányok a legszebbek.

És a ház, amiben lakik, hát nagyon ledöbbentem. Gyönyörű volt..

-Sziaszok - üdvözölt minket

-Szia Barbi - ölelte át Réka

-Szia! Én Zita vagyok - nyújtottam a kezem, mire megölelt, majd mindketten nevettünk

-Gyertek, megmutatom a szobátokat. Nem baj, ha együtt alszotok ugye?

-Nem - vágtuk rá egyszerre

-Oké, nekem most van egy kis elintézni valóm, de menjetek fel, a lépcsőtől jobbra van a szobátok, nyugodtan nézzetek körül - mosolygott, majd elment

Felmentünk az utasításait követve. A nappali egyszerűen lenyűgöző volt, pont a mi stílusunk.

Miután itt körülnéztünk, bementünk a szobánkba. Egy hatalmas franciaágy volt a közepén, a kilátás gyönyörű volt és a bútorok is nagyon passzoltak az egész házhoz. Azt hiszem életem legjobb hete lesz.

Miután kipakoltunk, lennt is körülnéztünk. A konyha olyan volt mint a film beli álomházakban, a fürdőszobákba jacuzzik, a nappaliba hatalmas 3D-s TV-k, ja és a legjobb, hogy az egyik falon lógott pár kép. De nem szokványos képek, hanem.. áhh inkább megmutatom..

Rékára néztem, aki elég szomorú képet vágott.

-Ne már Réka, gyere inkább nézzünk körül az udvaron is - húztam magammal

A hátsó udvaron hatalmas medence, gyönyörű kanapék és minden ami széppé tesz egy udvart.

-Halo? - vettem fel a telefonom

-Végre Zita! - szólt bele egy mély, rekedtes hang

-K-ki beszél?

-Én, Harry. Tudnád adni Rékát? - hadarta

-Nem, most nem.

-Miért?

-Mert épp elfelejt téged - nevettem

-Mi? Nem felejthet el! Na jó, mondd neki, hogy este skypeolni szeretnék vele.

-Nem hozott gépet.

-Jó és kinél vagytok? Biztos van valahol egy hülye laptop vagy valami. Egy okostelefon.

-Öhm, Réka rokonánál vagyunk és nálam van laptop, de nem vagy az ismerősöm.. - mondtam

-Jó, akkor felveszlek. Egyébként ma utazunk mi is New Yorkba a srácokkal egy interjúra, remélem találkozunk.

-Én meg remélem nem, undorító vagy!

-Jó, neked ehhez semmi közöd. Add át az üzenetem Rékának. Szia. - majd letette

-Csá bazdmeg - raktam zsebre a telefonom

-Ki volt? - nézett rám kíváncsian Réka

-Téves szám - legyintettem - illetve, Harry. Harry volt, szeretne veled skypeolni este.

-Ki van zárva - vágta rá

-Jó, de lehet, hogy adnod kéne neki még egy esélyt..

-Hogy megint megcsaljon? Nem.

-Oké..

Kinnt sütkéreztünk az udvaron, amikor megjelent Barbi egy sráccal. Réka rögtön felkepta a fejét és elkezdte rázni a karom.

-Zita Zita, ez az a srác, akiről meséltem, Jack Harries - sikongatott

-Mi? Hol?

-Ott - mutatott a felénk közeledő párra

-Sziasztok! Bemutatom egyik haveromat, Jacket - mondta Barbi

-Uristen szia! Nagy rajongód vagyok, el sem hiszem, hogy most itt állsz előttem - hadarta Réka. Jacknek elég furi feje volt.

-Nem mindig ilyen hülye - mondtam

-Egyébként Réka vagyok - nyújtotta a kezét

-Jack - mosolygott - És te? - fordult felém

-Zita - mosolyogtam, majd kezet ráztunk. Réka meg ilyen "ha most nem engeded el a férjem kezét meghalsz" fejet vágott, úgyhogy elég hamar elhúztam a kezem.

-Örülök, hogy megismerhetlek titeket csajok

-Mi is - ugrándozott Réka

-Nyugi már - fogtam le a vállát nevetve - Ő is csak egy ember - mutattam az irtó cuki Jackre

-Aha és van egy ikertestvére és..  - majd elkezdte sorolni Jack egész életét. Még nem láttam Rékát ilyennek. Barbi szakította félbe.

-Jöttök az interjúra?

-Milyen interjúra - komorodott el Réka

-Hát a One direction ma jön ide és..

-Várj, mi? - akadt ki - Ezek mindenhova követnek? - nézett rám

-Hát, öhm, én tudtam - vakrtam meg a fejem

-De miért nem szóltál?

-Nem tudom, de én elmegyek

-Hát én meg nem! - fonta keresztbe a kezét, majd leült az egyik napozó ágyra

-Most meg mi baja? - nézett rám Jack

-Hosszú - legyintettem, majd odamentem barátnőmhöz

-Figyelj nem baj ugye?

-Nem, dehogy, menj csak.

-Oké, akkor felöltözök és.. szia - integettem, majd felrohantam a szobába. Alig fél óra alatt sikerült felöltöznöm.

-Na végre - forgatta Barbi a szemeit

-Wow, gyönyörű vagy! - mondta Jack, mire oda böktem egy kösz-t. Nem akarok vele nagyon jóba lenni, mert akkor Réka kicsapja a hisztit és nem szeretnék összeveszni vele.

-Akkor mehetünk? - kérdezte Barbi

-Aha - válaszoltunk egyszerre, mire ránéztem. Épp engem bámult, szóval inkább lenéztem a földre és szótlanul sétáltam

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

-Én egy cappuccinot kérek - mondta Jack a pincérnőnek, mert beugrottunk egy kávézóba még az interjú megnézése előtt

-Én is - mondtam

-És te? - nézett Barbira

-Én nem kérek semmit, köszönöm

-Máris hozom - ment a pulthoz

Útközben ittuk meg a cappuccinot, mert egy kicsit késésben voltunk. Azért csináltam egy fotót, hogy Réka tudjon min olvadozni otthon..

-Most miért fotóztál le? - nevetett

-Hogy Réka tudjon majd téged nézni - mosolyogtam

-Aha

Mikor odaértünk az interjúra, már az egész utca zsúfolt volt. Még esélyünk sem volt egy kicsit közelebb menni az épülethez, ezért inkább beugrottunk Jackékhez.

Finn épp számítógépezett amikor bementünk a szobába.

-Sziasztok - lepődött meg - Barbi - bólintott

-Szia Finn! - ölelte meg

-Szia én Zita vagyok - nyújtottam a kezem

-Szia, Finn. Jack mit kerestek itt?

-Hát csak hazajöttünk, mert..

-Mondtam, hogy ma jönni fog a csajom és nem szretném, ha bárki is itthon lenne

-Óóó tényleg - nevtett - Csajok, ez nem lesz jó.. - nézett ránk, majd megvonta a vállát

-Hát jó, akkor sziasztok - integettem, majd indultam volna ki

-Várj - fogta meg a karom valamelyik. Nem tudtam megkülönböztetni. - talán még maradhatnátok

-Aha és te melyik is vagy? - nevttem

-Én Jack vagyok - nevetett

-És hogy maradhatnánk, ha jön a barátnője? - néztem bele zöld szemeibe. Ennek a Rékának csak a zöld szemű pasik tettszenek?

-Mi az, hogy nem tud jönni? - kiabált a telefonba Finn - Aha.. Nem.. Akkor kellemes időtöltést! - ordibálta, majd lecsapta a telefont

-Mi volt? - nézett rá Jack

-Semmi, nem tud jönni, és azt hiszem szakított is velem.. ráadásul az új pasija beszélt, szóval..

-Ohh Finn - ölelte át Barbi

-Semmi baj - mondta - úgyis nekem is más tettszik - sóhajtott

-Értem

A következő fél órában a fiúkra rájött az 5 perc, szóval rengetedet nevettünk. Párat fel is vettem a telefonommal:

 

-Na jólvan srácok, most már tényleg mennem kell - mondtam

-Ne menj még - kérlet Finn

-De muszáj, a barátnőm miatt, aki otthon maradt

-Miért nem jött?

-Ez egy elég hosszú sztori. A lényeg, hogy eredetileg a One direction egyik interjújára mentünk volna.. - magyaráztam - és amúgy is már este van

-Jó, de add emg a telefonszámod - vette elő zsebéből a telóját

Megadtam neki, elköszöntem tőlük, majd hazamentünk Barbival.

Rékára sírva találtam rá..

-Mi baj? - szaladtam hozzá

-H-harry - bőgött

-Mi? Mit csinált megint?

-I-itt volt..

-Itt? - lepődtem meg

-IGEN, ITT! - kiabált

-Jó és mit csinált?

-Mindegy, a lényeg, hogy most elmegyek aludni..

-Hát jó, de ha akarod, nyugodtan elmondhatod..

-Jó éjt - ment fel a szobába

-Zita! - szólt Barbi a konyhából

-Hmm?

-Harry itt járt és hagyott egy levelet - mutatott fel egy lapot

-Hadd nézzem.. - vettem ki a kezéből

"Szia Barbi

Ma az interjú után beugrottam hozzád, tudod szóltam, hogy jövök, de nem voltál otthon. Mit keres nálad Réka? Na mindegy. Csak azt akartam mondani, hogy sajnálom, hogy nem találkoztunk és majd legközelebb, de holnap visszautazunk és még lesz egy csomó tennivalónk.

Csók, Harry"

-Hát ez jó, egy szóval sem említi, hogy Réka miért sír - adtam vissza Barbinak

-Sír?

-Igen, fennt van a szobában - mutattam az emeletre, majd olvasgatni kezdtem a lapot

*Réka szemszöge*

-Szia Réka, hallotam, hogy nem vagy valami fényesen - lépett be a szobába Barbi - Mi baj?

-Harry itt volt

-És? Nem szereted?

-De, illetve, elég bonyolult kapcsolatunk van - néztem az ágyat amin ültem

-Mi van, csak nem te dobtad meg a cipőddel? - nevetett

-Nem, én a csaja voltam, aztán nem, aztán megint és megint nem és újra igen és most megint össze vagyunk veszve..

-Várj, nem igazán tudtam követni, szóval jó párszor összevesztetek és most megint rosszban vagytok ugye?

-Igen, erre most megjelenik itt nálad, kajánul vigyorog és..

-És?

-Megakart csókolni, mire felpofoztam, erre kiakadt, hogy most meg mi a bajom, amikor nagyon jól tudja, hogy mi. Azt hiszi, hogy az, hogy megcsalt, nekem semmit sem jelent, hiszen az csak egy este és állítólag engem szeret - magyaráztam

-Hát figyelj, Harryvel nagyon jóba vagyok és elég sokat beszélt egy lányról, a nevét nem mondta meg, de láttam rajta, hogy nagyon szerelmes. És persze félrebotlott párszor, de attól még téged szeret.

-És honnan tudod, hogy én vagyok az a lány? - zokogtam

-Tudom - bólintott - viszont kár, hogy nem jöttél az interjúra, mert utána átugrottunk Jackékhez és tök jól elvoltunk. Zita készített pár videót és fotót, hogy tudj valamit nézegetni - nevetett

-És.. Jack nagyon bírja Zitát? - nyögtem ki

-Miért? Féltékeny vagy?

-Nem, csak kérdeztem

-Hát, néha nyomult, de Zita lepattintotta

-Értem

-Na én megyek aludni. Jó éjt! - köszönt el

-Neked is!

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Jó reggelt - ásított fel mellettem Zita

-Neked is - fordultam felé - és kösz, hogy tegnap nem nyomultál Jackre - mosolyogtam

-Szívesen - nevetett - tudod, nekem van pasim

-Ja tényleg.. Nem hívott azóta?

-Nem, viszont skypeoltunk

-Aha, ma mit csinálunk?

-Szerintem, mivel Finn mindenképpen szeretné, ha ma is átmennénk, ott leszünk. Képzeld állítólag elvisznek minket állatkertbe meg vidámparkba meg mindenhova, de sajnos Barbi fotózásra megy - húzta oldalra a száját

-Nem, baj, legalább több esélyem ban Jacknél - nevettem

-Istenem, Réka, még hány pasit akarsz egyszerre? Ott van H... és Lucas, és Jack és még?

-És Josh Hutcherson, és Taylor Lautner.. - kezdtem sorolni

-Jó, mindegy.. szóval, akkor készülődj és indulhatnánk

-Ilyen korán?

-Igen, Jack már 6-szor hívott - nevetett

-De még alig van 9 óra - néztem az órára

-Na, keléééés - húzta le rólam a takarót

-Neeem! - próbáltam visszahúzni magamra, de nem sikerült

-Há, én győztem, na gyere, ha szeretnél találkozni életed.. egyik szerelmével - nevetett

Zita lement én meg felöltöztem.

*Zita szemszöge*

Mikor lementem a nappaliba, Barbi már nem volt itthon. Gyorsan bekaptam pár szendvicset, majd felmentem felöltözni. Útközben találkoztam Rékával, aki már ki is volt sminkelve. Gyors volt..

Én meg ezt vettem fel:

-Akkor mehetünk? Jack már full ideg! - mondtam Rékának

-Aha, persze - mosolygott - már alig várom - ugrándozott

Az út nem volt túl hosszú, mégis elfáradtunk, mire odataláltunk a házukhoz. Párszor közbe eltévedtünk, úgyhogy fel kellett hívnom Finnt, hogy elmondja, hogy mégis merre kéne menni.. Elég vicces volt New Yorkban forogni erre arra, leszólítani a járókelőket.

-Na végre - nyitott ajtót Jack

-Neked is szia! - integettem, mire mosolygott

-Nem vicces - fordultam felé, de mivel meghallottam a szörny hangját visszafordultam - Tessék - adtam át Jacknek a zseblámpám, majd az embertömeg mögé bújtam.

 

-Na gyere szörnyike - hívogatta az egyik srác, de nem jött

 

Meghallottuk a gongot, majd kinyíltak az ajtók és világos lett.

"Gratulálok, nyertetek"

Mondta be egy hang, majd kimentünk.

 

-Hogy van a lábad? - kérdeztem Finntől

 

-Jól, kösz, gratulálok

 

-Hát, csak rábukkantam a többiekre

 

-Aha és sikongattál - nevetett - Végig néztelek a kamerákon - mutatott a falon levő TV-kre

 

-Engem néztél? - hökkentem meg

 

-Aha, mint mondtam, nagyon cuki vagy, amikor félsz

 

-Hát kösz, de ha már itt tarunk, hallottalak párszor kislányosan sikítani - nevettem

 

-Mi? Nem is!

 

-De - boxoltam bele a vállába

 

-Nem! Én nem sikítok kislányosan! - tiltakozott

 

-Akkor nézd vissza - mutattam a TV-kre

 

-Azt nézd - fordított Réka felé. Épp csókolózott Jackel. - WOW, ez gyorsan ment

 

-Aha, de szerintem rájátszott, hogy Réka össze van törve - vontam meg a vállam

 

-Mi? MIért? - fordított vissza

 

-Mert Harry, tudod a One directionből megcsalta

 

-Járt Harryvel?

 

-Aha - mosolyogtam

 

-Ha már itt járunk.. Neked van pasid? - nézett rám

 

-Öhm, igen.. Franciaországban van

 

-És bírod a távkapcsolatot?

 

-Nem, nem igazán - mondtam

 

-Aha, értem..

 

-De miért kérdezted?

 

-Hát csak kíváncsiságból - mosolygott

 

-És neked van barátnőd?

 

-Nincs

 

-Aha és szeretsz szingli lenni?

 

-Nem

 

-Akkor?

 

-Sajna a csajnak, aki tettszik van pasija - vonta meg a vállát

 

-Igen? És ő is itt lakik New Yorkban?

 

-Nem, csak nyaralni van itt az egyik haveromnál

 

-Értem.. Akkor talán várd meg míg szakítanak

 

-Meg fogom, de nem szeretném, ha a pasi kárt okozna benne - mondta

 

-Miért? Te jobban bánnál a csajjal? - néztem zöld szemeibe

 

-Biztos - bólintott - minden egyes percben megölelném és megpuszilnám

 

-Szerencsés csaj, aki tettszik neked - mosolyogtam

 

-Az - mosolygott, majd megpuszilt, nekem meg úgy bevöröslött a fejem, hogy szerintem még az űrből is lehetett látni

 

-Sziasztok - jött oda Réka

 

-Réka, mi volt ez? - néztem rá kérdően

 

-Mármint mi?

 

-Hát az a csók..

 

-Ja, Jack annyira cuki volt. Tök aranyosakat mondott, majd azt mondta, hogy megszeretne csókolni. Én meg belementem.

 

-És akkor Harry?

 

-Harry ma is másik csajjal fog hazamenni, szóval.. - mondta, mire Jack egy szál virágot nyújtott neki

 

-Ohh köszönöm - mondta

 

-Na és most hova megyünk? - kérdeztem

 

-Menjünk arra a hullámvasútra! - mutatott Finn egy hatalmas félelmetes vasútra..

 

 

-Én biztos nem! - tiltakozott Réka

-De miért? Tök buli lesz - szorítottam meg a kezét

-Ja és semmi sincs amitől félned kéne - ölelte át Jack

-De. Ha leszakad vagy a kocsi kisodródik a vasútról - forgatta a szemeit - Ott van Harry - bújt mögém

-Mi? Hol? - néztem körül

-A bejáratnál Barbival

-De Barbi nem fotózáson van? - lepődtem meg

-Lehet, hogy végzett, de az is lehet, hogy Harryvel volt találkozója - suttogta a hátam mögül

-Aha és miért is suttogsz? - csikizte meg Jack, mire hangosan felnevetett és kiugrált mögülem

-Nemár Jack most nézd meg! Erre néz! - mutatott Harryre

-Ja és az a perverz vigyor - folytattam - Gyere Réka menjünk be abba a tükör házba - fordítottam el

*Finn szemszöge*

Amikor a lányok elmentek Harry odajött hozzánk

-Szia Harry directionerek vagyunk, csinálhatnánk egy képet? - vettem elő a mobilom

-Aha, de gyorsan mert keresek valakit - hadarta

Jack is beállt a képhez, majd Harry elviharzott Rékáék után. Mi csak néztük. Közben oda jött Barbi is.

-Most ez mi? - mutatott Jack a tükör ház felé

-Öhm, Rékának és Harrynek elég bonyolult kapcsulatuk van - mondta

-De te ma vele voltál.. Nem?

-De

-És nem úgy volt, hogy Harry meg Réka..

-Nem járnak, igazából elég gyakran össze vesznek és Harry lazább kapcsolatokat akar

-Nem tudja mit veszít Rékával

-Majd megtudja - vonta meg avállát Barbi

*Zita szemszöge*

A ház elég nagy volt, szóval a tükrökben el is keveredtem. Nem találtam sehol Rékát ezért bepánikoltam. Valahogy sehogy sem tudtam kijutni. Ekkor az egyik tükör mellett megláttam egy göndör fürtöt. Rögtön tudtam, hogy Harry az ezért minél messzebb akartam tőle jutni. Ennek az lett a vége, hogy tényleg fogalmam sem volt róla, hogy hogy fogok kijutni. Elő is vettem a telefonom, hogy felhívjam Rékát, de aztán eszembe jutott, hogy ő lenémította ezért Finnt hívtam.

-Szia, már nem is beszélsz velem csak telefonon? - viccelődött

-Az van, de ne nevess ki! - kezdtem

-Oké.. Várj kihangosítalak - nevetett

-Kösz. Szóval én azt hiszem eltévedtem az üvegek között - mondtam, mire mindenki elkezdett nevetni. Hangosan. - Oké, kösz a segítséget - tettem volna le

-Ne! Várj várj - nevetett Finn - megkereslek

-De ez elég nagy épület.. És tükrök vannak benne

-Csak sikíts. Most - mondta, mire felsikítottam. Ez inkább ilyen rozmár ordításra hasonlított

-Na király! Még sikítani sem tudok

-Nyugi, mindjárt meg leszel, csak beszélj

-Öhm, oké de mit? Nincs jó beszélőkém és hallok lépteket.. Kezdek félni - suttogtam - Ha Harry az? - kérdeztem a telefonba, mikor valaki megfogta hátul a derekamat. Akkorát sikítottam, hogy még én is elcsodálkoztam magamom

-Látod, tudsz te sikítani - nevetett Finn, mire fintorogtam egyet

Amikor kimentünk Réka nem volt sehol, ezért elkezdtem keresni a szememmel

-Harryvel van, ott - mutatott egy pontra Barbi

-Jó kösz és mit csinálnak?

-Megbeszélik a dolgokat. Harry elmondja, hogy talált valaki mást és, hogy legyenek barátok, a régi betanult szöveg..

-Aha, szegény Réka - néztem feléjük - de ki a csaj? És miért?

-Azt majd ő elmondja, ha akarja. Nem a te dolgod - mondta, elég bunkó stílusban

-Jó, bocs hogy élek - mentegetőztem. Barbi beszédre nyitotta a száját, de Harryék már jöttek is vissza, tehát rám hagyta. Zita won!

Réka eléggé szomorú volt, de amikor meglátta Jacket rögtön felvidult.

-Na? - kérdeztem, már csak 8 szem közt, mivel Barbiék arréb mentek a hullámvasútra

-Semmi csak.. azt mondta maradjunk barátok... Ennyi - mondta, mire megsimogattam a vállát. Csak ennyi kellett, kitört belőle a sírás. De nagyon. Azt se tudtam mit csináljak vele. Nekem dőlt, átölelt és úgy zokogott.

-Én..Éh-én csak me-heg ah-akartam tuh-udni, h-hogy kih-i az, eh-erre eh-elkeh-ezdett kih-iah-bálni veh-elem - sírt

-Jól van, semmi baj. Harry nem érdemelt meg téged - simogatta Jack Réka hátát, mire Réka elmosolyogott

-Figyu nem kérsz egy nagy fagyit? Az segít elfelejteni. - ajánlotta Finn

-De - törölgette a szemeit barátnőm

-Oké, gyere válasszuk ki - fogta meg a kezét, majd elkezdte húzni. Kettesben maradtam Jackel.

-Figyelj, ha majd veled fog járni, vigyázz rá - néztem rá. Láttam rajta, hogy nagyon őszíntén bólintott. Még mondani akart valamit, de ekkor megcsörrent a telefonom.

-Igen?

-Szia Zita. Rég beszéltünk mizu? - hallottam Pierre hangját

-Szia - mosolyogtam a telómba - Hát, épp New Yorkban vagyunk egy vidámparkba - néztem körül

-WOW, New York? Mit kerestek ott?

-Hát, Rékának van egy rokona aki itt él, gondoltuk, a nyarat elüthetnénk külföldön. Idén már 3 küldöldi városban is voltunk - dicsekedtem

-Hát nagyon jó neketek. Na figyu csak azért hívtalak, hogy megbeszéltem a szüleimmel meg a nagyidékkel, meg a szüleiddel, meg az egész világgal - nevetett - és vettem egy repjegyet, úgyhogy jövőhéten nálad leszek. Remélem nincs másik pasid, mert akkor osztoszkodnunk kéne - nevetett

-Nem nincs. Oké jó - mosolyogtam - Már alig várom. Hogy vannak a nagyiék? A lovak?

-Minden rendben.

-Akkor jó. Most le kell tennem, bocsi.

-Rendben, szia

-Szia - nyomtam ki a telefont

Nem tudom, hogy a fiúk mennyi idő múlva szokták mondani a barátnőjüknek, hogy szeretik, de Pierre még sose mondta nekem.

-Hahóóóó Zita - lebegtette előttem a kezét Jack

-Hm? MI? - tértem vissza a valóságba

-Mondom, ez meg ki volt?

-Jah, a barátom - tettem zsebre a telefont

-Mármint a pasid? - értetlenkedett

-Igen

-Jó. Ezt ne mond Finnek.

-Mit? Hogy van barátom?

-Igen - bólintott

-De miért? Mármint. Oké, nem azzal kezdeném, hogy csá Zita vagyok és van pasim, de ha megkérdezi akkor miért hazudjak neki?

-Mert én erre kérlek

-Hát jóó - néztem rá furán

-Na gyerekek. Akkora fagyit vettem Rékának, hogy holnapig se tudja megenni. - jött felénk Finn

-De hát holnapra elolvad - mosolyogtam

-Ez most részlet kérdés - legyintett

Réka tényleg egy óriási fagyit kapott, de seperc alatt benyomta. Én vattacukrot kértem, Jackék meg shaket ittak. Az egész vidámparkot bejártuk, és már este volt amikor végeztünk. Elköszöntünk Finnéktől, majd fogtunk egy taxit és hazamentünk.

Hát, én Réka helyében most összepakolnék és hazautaznék, de hát ha ő így kezeli, akkor ígykezeli. Na de kezdjük az elején.

Hazaérve nem égtek a lámpák, szóval gondoltuk Barbi még nincs itthon. Bementünk, majd a konyhában felültünk a pultra és egy túró rudi mellett kibezséltük a mai napot. Réka teljesen oda van Jackért, amit értek, de valamiért még mindig szereti Harryt. És ezt meg is akarja neki mondani. Hát most én nem tudom, hogy Rékának ki kell, de ha így folytatja, akkor beszerzek neki még egy harmadik srácot is. Vagyis.. arra ott van Lucas. Basszus. Réka komoly beteg. Egyszerre 3 sráccal.. De ez nem is olyan durva, hiszen nem járnak meg ilyenek.

Épp nagyban Jacket beszéltük ki, amikor Réka úgy döntött, felhívja Harryt, hogy tisztázza ezt az egészet. Tehát megcsörgette és csodák csodájára a nappaliban csörgött egy telefon. Odaszaladtunk és láttuk, hogy Harryé. Még a cuccait is megtaláltuk mellette. Én már sejtettem, hogy itt van valami gáz. Megfogtuk a telót és elbújtunk a WC-be, ha jön Harry a csörgésre, akkor ne találjon meg minket.

-Ne, Réka nem szabad - vettem ki a kezéből a telefont, mert épp az SMS-eket olvasta

-De tudni szeretném, hogy van-e valakije - nyöszörgött

-Nem! Majd ő elmondja.

-De nemááááááár. Itt van a kezedben az egyik leghíresebb srác telefonja és bele sem kukkantasz?

-Na jó. Igazad van. Akkor kezdjük a képekkel - nyomkodtam az iPhone-t.

Gyorsan végeztünk mindennel, Harrynek nincs sok fotója és üzenete. Ez amolyan "vállalati" telefon. De akkor miért ezt a számot adta meg Rékának? Miért nem a többi 2651271 telefonja közül 1-et? Miért pont ezt? Na mindegy..

Kivittük a cuccai mellé. Szerintem nem kereste. Indultunk volna fel a szobánkba, amikor egyre hangosabb hangokra lettünk figyelmesek. Nem szeretném részletezni, hogy milyen hangok voltak.

Réka benyitott a szobánkba, mire a számhoz kaptam a kezem. Harry és Barbi.. Szóval ők ketten.. Épp.. Ez nagyon durva volt. Harry felnézett, sóhajtott egyet, majd felült az ágyra, felvette az alsógatyáját és elindult Réka felé. Egy szó nélkül fogta és becsukta az ajtót.

Barátnőm kerek szemekkel felém fordult, majd leült a fotelre a TV-vel szemben. Néma csöndben ültünk, én őt néztem, ő pedig a földet. Pár perc múlva Harry kijött a szobából, biccentett egyet felénk, majd leszaladt a lépcsőn. Felálltam és utána rohantam. Csak az utcán kaptam el.

-Harry, Harry állj már meg - kiabáltam

-Mi van? -fordult meg "na most nagyon nagy szivességet teszek, hogy meghallgatlak" fejjel

-Ez.. ez mi volt? Megcsalod Rékát? Normális vagy?

-Figyelj. Rékával már elintéztük a dolgot, neked semmi közöd ehhez

-De, igenis van közöm hozzá, mert a barátnőm és azt hittem, hogy te ennél sokkal jobb vagy

-Fi..

-Nem, Harry. Most nagyon undorító voltál és nagyon remélem, hogy megbántad amit tettél, mert az biztos, hogy most otthon Réka zokog, miattad - böktem meg a mellkasát (elég erősen) - Egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ilyet hogy tehettél. Még akkor is, ha szakítottatok.. Az ideiglenes ágyunkban? Normális vagy? Fogadjunk Londonban minden nap másik csajjal mentél haza.

-És ha igen?

-Nagyon undorító vagy

-Ezt már mondtad

-Harry, igen, mondtam. De akkor is igaz. Egyszerűen nem tudom felfogni, h..

-Befejezted? - ordibált, mire abbahagytam - Elegem van belőle, hogy mindenki csak kioktat. A saját életemet akarom élni barátnő nélkül, minden nap másik nővel. Mert nekem ez így jó. És neked semmi közöd hozzám. Egyáltalán hogy lehetséges az, hogy most veled beszélek? Egy senkivel. Nem vagy híres, még csak érdekes sem. Miért is pazarlom rád az értékes időm? Ja, mert épp kioktatsz. Mintha idősebb lennél mint én, vagy tapasztaltabb. Addig ne szólj semmit, amíg ennyi mindent el nem érsz mint én.

-Tehát én senki vagyok.. Értem. Sajnálom, hogy így gondolkodsz az életről. Mert előbb utóbb, ha most nem is érzed, eljön az az idő, hogy visszavárod Rékát. De akkor ő már majd másé lesz. És TE fogsz szenvedni. Most vissza megyek és segítek neki elfelejteni tédeg. Ja, és - mondtam, majd pofon vágtam. Miutánn elcsattant, megfogta a karom és a szemembe nézett

-Tudom, hogy te is akarsz

-Te nem vagy normális. Haggyál, eressz el - húzogattam a kezem a szorítása alól - Harry ez fáj - kiabáltam

-R*banc - engedett el, majd elment

Ott álltam a sötétben, és szorongattam a karom. Nem láttam, hogy mennyire lett sebes, de nagyon fájt. Leültem egy lépcsőre és bőgtem.

Pár perc múlva felálltam, vettem egy nagy levegőt és elindultam "haza".

-Szia Zita - ölelt át barátnőm, érdekes nem is volt kisírt a szeme

-Szia.. Te meg hogy-hogy ilyen boldog vagy?

-Az a kérdés, hogy te miért sírtál - nézett rám, majd le a kezemre. Ekkr láttam csak én is. Lila és piros foltok díszítették az alkarom. Szép látvány volt - Harry?

-Nem. Beütöttem amikor lerohantam

-Nem, ez szorításnyom

-Oké, de ez így elég ciki. Szóval Harryvel lebeszéltünk mindent, aztán indultam vissza, de az egyik kocsmából épp kibicegett egy tata, elakart esni, megragadta a karom és magával rántott. Nézd még a seggen is saras lett.-  Fordultam meg, majd vissza. Egyébként tényleg saras lett amikor leültem a lépcsőre. Réka röhögőgörcsöt kapott.

-Hát ez elég vicces - törölgette a szemét

-Igen, viszont én haza megyek

-Mi?

-Jól hallottad. Anya felhívott, hogy van valami gáz. Már meg is vették a repülőjegyet.

-Milyen gáz?

-Fluor

-Nem úgy..

-Tudom - nevettem - azt nem mondta, vigyáznom kell Amandára mert nem tudja lepasszolni senkinek

-Ohh hát ha muszáj.. De megyek veled

-Nem, maradj csak. Amúgy sincs még egy jegy - mosolyogtam.

Felszaladtam a szobába, összepakoltam, majd elbúcsúzkodtam. Barbi kikísért a reptérre. Útközben megbeszéltünk mindent. Harry és Réka szakítottak, de emiatt Réka nem volt szomorú, hiszen ott van Jack. Amikor benyitott, csak sokkolta a látvány, hogy lát két embert miközben.. na igen. És Barbival megbeszélték, hogy ez most neki is csak egy futókaland volt. Ahha. Így már mindjárt más. Nem baj, Harry akkor is bántott. Lelikleg és fizikailag is. Mindkettő nagyon fáj.

Egyébként miután Barbi elment megvettem a jegyem, ami 6 óra múlva volt. Addig ültem, álltam, majd megint ültem és ismét álltam. Végül felszállt a gép, én meg elaludtam.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~

Amikor felébredtem már világos volt kinnt. 5 perc múlva landoltunk is.

-Szia anya - öleltem át amikor "beestem" az ajtón

-Szia hát te? Még van vagy 5 nap

-Igen, de nem volt jó, ínkább hazajöttem.

-Hát rendben van. Ó és Pierre jövőhéten jön

-Igen, tudom felhívott - mosolyogtam - történt valami itthon amiről tudnom kéne?

-Nem. Mi éltük unalmasan az életünket. Nem mentünk el külföldre.

-Jó.. kipakolok - szaladtam fel a lépcsőn

Jó volt itthon lenni. Elég rég aludtam a saját ágyamba. Nagyon álmos voltam, úgyhogy gyorsan megcsináltam mindent, lefürödtem, majd bebújtam az ágyamba. Pedig reggel volt (!!). Alig hunytam le a szemem, elkezdett csörögni a telefonom. Az impossible szólt, tehát Lou az.

-Szia Louis - köszöntem

-Szia. Hogy vagy?

-Most komolyan az érdekel, hogy én hogy vagyok?

-Persze. Barátok vagyunk nem?

-Nem szoktál csak úgy felhívni - töprengtem

-Na jó.. igazából.. Harry mondta, hogy mi történt és sajnálom. Csak bocsaánatot akartam kérni helyette is.

-Nem kell. Ő sose kérne bocsánatot.

-Jó figyi Zita. Gyere fel skypera és ott folytatjuk jó?

-Ööö elég álmos vagyok

-Csak nem most keltél? - döbbent meg

-Nem - nevettem - most készülök lefeküdni - mondtam halál komolyan

-Mi? Nemár! Mit csináltál eddig?

-Utaztam

-Hova?

-Jó, bekapcsolom a gépem. Egyébként haza.

-De.. miért mentél haza?

-Mert már nem akartam New Yorkban maradni. Ennyi.

-Aha, akkor szólok Niallnek, hogy még most jöjjön vissza. Fogd be a füled. NIALL - ordibálta. Ez fájt - Igen. Nem. Igen - hallottam a telóból - Akkor skípeon - mondta, majd letette

Amint beléptem már kezdeményezte is a videóhívást. Az ablakban Louis, Niall és Zayn volt.

-Sziasztok - integettem, majd ásítottam egyet

-Szia - mondták szinte egyszerre

-Niall miért indultál volna NY-ba?

-Utánad - mosolygott

-De.. miért is?

-Mert nem akartam, hogy Harry miatt sírj

-Aha.. de.. attól még sírtam volna, hogy te ott vagy

-Nem, biztos megnevettetnélek - mosolygott

-Kösz, ez rendes tőled - mondtam, mire megvonta a vállát

-Szóóval - kezdte Lou - Tehát akkor rendben vagy? - nézett komolyan

-Aha, csak a karom fáj

-Muti

-Nem - nevettem

-De! Most! Muszáj látnom

-Nem! Ha tegnap kéred, megmutatom, de ma már nagyon csúnya

-Mennyire? - kérdezte Niall

-Nagyon - hajtottam le a fejem, majd ránéztem a karomra

-Ne már Zita! Mutasd - kérlet Zayn, aki eddig a telefonját bújta

-Nem, nem szeretném

-Az én kedvemért - jelent meg hátul mosolyogva Harry

-Na pont a te kedvedért nem fogom.

-Figyelj, sajnálom oké? - jött a srácok mögé

-Nem kell sajnálnod. Az én szemeben megszűntél létezni - mondtam pokerface-el

-Ohh értem, most haragszol, de amint élőben találkozunk a nyakamba fogsz ugrani, hidd el.

-Nem fogunk találkozni. Soha.

-Dehogynem - vigyorgott

-Na húzz innen - lökte arréb Lou Harryt mosolyogva. Harry el is met onnan, majd a fiúk még tovább kérleltek, hogy mutassam meg a karom.

-Ha nem mutatod meg, muszáj lesz odamennem, hogy megnézzem - nevtett Niall

-Miért ennyire fontos, hogy lássátok?

-Mert tudni szeretnénk, hogy Harry mennyire bántott. - mondta Zayn

-Jó, de csak gyors - még néztem a lila, kék, zöld foltokat a karomon. Teljesen kivehető volt Harry kéznyoma. Az ujjai, a szorítása. Megjelölt.

-Jézusom - kapta a kezét a szája elé Louis

-Nem nagy ügy, csak fáj - vontam meg a vállam

-Én megölöm - mondta Niall

-Ne, nem kell. Viszont tényleg nagyon álmos vagyok - ásítottam

-Hát jó, aakor jó szunyálást 11-kor - nevetett Zayn - és jobbulást a kezednek

-Hát köszi. Sziasztok - integettem a kamerába

Lehajtottam a laptopom tetejét, befeküdtem az ágyba és elaludtam.

Madár csipogásra és egy eltévedt napsugárra ébredtem. Folyton égette az arcomat, akárhogy is hzuigattam a függönyömet. Nem volt kellemes. Említettem már, hogy az egész napot átaludtam tegnap?

-Jó reggelt Zita - nézett be anyu

-Szia - mosolyogtam

-Még nem is meséltél New Yorkról. Nem aludtatok? - kérdezte, mire elnevettem magam

-De, persze, csak sokmindenkivel megismerkedtünk meg buliztunk, szóval jó volt, és NY gyönyörű város

-Majd egyszer elmegyünk együtt is jó?

-Oké - vigyorogtam

-Apádnak üzleti útra kell mennie holnap és megkért, hogy kísérjem el, szóval nem leszünk itthon. Rád bízhatom Amandát?

-Persze - mosolyogtam - Vigyázok rá

-Rendben - bólintott, majd kiment. Még egyszer visszanézett

-Csináltam rántottát reggelire

-Oké, köszi

Felöltöztem,

majd lebukdácsoltam a lépcsőn. Mivel egy ujjatlan felsőt vettem fel, látszott a karom. Már nem volt annyira durva, de Harry ujjainak a nyoma tisztán látszott. Ezért még megölöm.

Reggeli után elmentem Amandával a fagyizóba, merthogy ott lesz a szerelme is. Na erre kíváncsi vagyok.

-Melyik az? - kérdeztem hugimat, majd körbenéztem az épületben. Az egyik asztalnál ült pár srác és beszélgettek.

-Ő - mutatott egy divatosan öltözött, tüsis hajú fiúra. Bence (közben megtudtam a nevét) tényleg elég jóképű gyerek. Épp egy csoki-eper-vanília fagyit evett.

-Sziasztok - huppant le Amanda a srác mellé, majd Bence megpuszilta. Wow, valamiről lemaradtam? A 10 éves hugomnak van barátja? Hiszen még nekem sincs!! Na jó.. most épp van.. Mindegy.

-Akkor én megyek is - köszöntem el tőlük - Ami majd hívj ha jöjjek érted

-Ja jó, de ezután megyünk Bencéékhez Playstation 3-azni

-Anya tudja? - kérdeztem

-Persze

-Akkor rendben. Majd oda megyek érted, add meg a címet.

A hazafele úton bedugtam a fülembe a fülesem és Demi Lovatot hallgattam. Egyszer szeretnék vele találkozni és beszélgetni egy kicsit. A híreseknek olyan könnyű összefutniuk, mármint csak egy hívás és már ott is vannak. Én is szeretnék híres lenni, de elég nagy fóbiám van a közönség előtt énekléstől.

Otthon skypeoltam Rékával, elmondta, hogy hiányzok neki és tökre elvan Barbival. Majd délután Finn felhívott.

-Szia! Tudod ki nincs itt a szülinapi partymon? - ordibálta  atelefonba, mert a nagy hangzavartól alig lehetett hallani, ha halkan beszél

-Öhm.. Taylor Swift?

-Nagyon vicces. Szóval hol vagy? - kérdezte halkabban. Szerintem kiment az udvarra

-Itthon

-Mármint Barbiéknál otthon?

-Nem, mármint Magyarországon itthon - nevettem

-MI? Hogy kerültél oda?

-Hát, haza jöttem

-De miért? Nem volt itt jó? Vagy mi van? Történt valami?

-Nem, dehogy, csak anyuéknak valami közbejött, nekem meg vigyáznom kellett a hugomra. Ennyi - mondtam

-Hát jó. De ha van valami, akkor mondd el

-Nincs, tényleg - mosolyogtam - és boldog szülinapot

-Kösz. Azért még este beszélünk skypeon?

-Aha, majd Réka megadja a címem te meg felveszel partnerenek jó?

-Oké. Akkor szép délutánt

-Neked meg szép délelőttöt - nevettem

-Hát igen..

-Na most leteszem, szia

-Szia

Lassan ideje volt mennem a hugomért, szóval felvettem a bőrkabátomat majd kiléptem az ajtón. A szomszédunkban levő pékség finom zsömléinek friss illata megcsapta az orrom. Nem tudtam kihagyni, bementem és vettem egy kakaós csigát, amit az úton ettem meg. Egy röpke fél óra alatt ott is voltam. Egy nem túl nagy, mégis luxus ház előtt álltam, majd bekopogtam.

-Heló, a hugomért jöttem, Zita vagyok - nyújtottam a kezem a csajnak

-Szia, Lili. Gyere beljebb

-Wow ez a ház gyönyörű - néztem körbe

-Hát köszi - mosolygott - De ezt inkább a nagyiéknak mondd, ők építették

-Hogy-hogy a nagymamádék? A szüleid?

-Hát.. mi kint élünk Londonba, csak nyaranta itt vagyunk

-Aha, értem - mosolyogtam - Amanda?

-Ott vannak bent - mutatott az egyik ajtóra - Gyere - húzott magával

-Sziasztok - köszöntem a srácoknak

-Szia - nézett rám hugim - Zita, ő itt Bence, a barátom. Bence, ő itt Zita, a nővérem

-Csá - pillantott fel a mobiljából Bence - Örülök

-Én is - néztem kicsit furán - Gyere Ami, most már menjünk - nyújtottam a kezem

-Csak még egy kicsiiiiiit

-Addig beszélgetünk - mondta Lili, majd becsukta az ajtót. Kimentünk a nappaliba és leültünk az egyik fotelbe

-Mióta járnak? - kérdeztem

-Nem tudom.. múlt hét óta?

-Aha, tehát ezért nem tudtam..

-Miért? - nézett rám furcsán

-Épp New Yorkban voltam

-Te voltál NY-ba? Mindig is kiakartam menni.

-Szép hely - bólogattam - De elég hamar visszajöttem

-Miért? Mi volt rossz?

-Inkább ki - fújtam egyet - nem igazán szoktam róluk beszélni, de valamiért benned megbízom. Harry Styles miatt

-Te találkoztál vele? - csillant fel a szeme

-Nem is egyszer - nevettem - De soha többé nem akarok vele találkozni. Az én szememben nem is él már..

-De mit csinált?

-Legyen elég annyi, hogy gusztustalan volt, és a nagy része nem is engem érint, hanem a legjobb barátnőmet, de valahogy én nehezebben viseltem el - vontam meg a vállam

-Aha. És a többiek?

-Velük jóba vagyok - mosolyogtam

-Wow. De ezt nem hiszem el.. kinnt élek Londonban, nem találkozok velük, te meg itt élsz a világ végén és a haverjaid - nevett

-Hát, ez van - röhögtem el magam - De majd bemutatlak neki - bólintottam

-Úúú tényleg? Komolyan? Vááá - ujjongott

-Haha. Persze

-Húú köszi

-Nincs mit - mosolyogtam.

Amanda kijött a szobából, elköszöntünk, Lilivel telefonszámot cseréltünk, majd hazamentünk. Otthon mindketten megvacsiztunk és elköszöntünk anyuéktól, mert éjfélkor indul a gépük Isztambulba.

Olyan 11 körül bekapcsoltam a gépem és Finn rögtön videohívást indított skypeon.

-Te mióta vársz rám? - kérdeztem nevetve

-Elég régóta. Hol a francban voltál?

-Csak egy barátomnál

-Fiú?

-Nem, lány - mosolyogtam

-Na jó, figyelj. A buli tök jó volt, de azért mégis csak jobb lett volna, ha te is itt vagy. Elárulnád, hogy miért mentél haza?

-Már mondtam.. Amandára vigyáztam

-Király. Akkor jöhetsz vissza, már biztos otthon vannak a szüleid. Nem vagyok hülye! Valami van.

-Igen, tényleg - néztem a kezemre - Csak össze vesztem Barbival

-Ő nem ezt mondta..

-Jó, mindegy.. másik téma?

-Oké, legyen mondjuk a "miért nem mondja el a szép csaj, hogy mi a baja téma" vagy a "vajon miért ment haza az északa kellős közepén Zita téma" de van még a "jéé nincs itt a szülinapomon Zita téma". Elég szarul esett

-Tudom és bocs, tényleg. 20 mi?

-Ja. Hogy telik az idő..

-Aha, Jack?

-Itt van a másik szobába Rékával.

-Réka is ott van? - lepődtem meg

-Igen. Idehívjam?

-Ne! Hadd szórakozzanak.. Hagyd őket - legyintettem - Még biztos Jack szülinapját ünneplik

-Te is itt lehetnél velem és akkor négyen ünnepelnénk Jack és az én szülinapomat

-Hidd el, szívesen mennék, de.. - kezdtem volna, de ekkor megcsörrent a telefonom

  "-Niall, fél egy van, mit akarsz ilyenkor?

   - Láttam, hogy fennt vagy skypeon, csak nem vetted fel amikor hívtalak

   -Igen, épp mással beszélek

   -Jó, szóval csak annyi, hogy.. öhm.. lassan kezdődik a második turnénk és.. hogy.. a srácokkal úgy döntöttünk, hogy..

   -Nyögd már ki - forgattam a szemeimet

   -Szóval, hogy Magyarországra is megyünk, de ez titok! Küldtem postán 4 jegyet a címedre, 2 Rékáé

   -Hű, kösz és ez tök jó. Melyik szállodába lesztek?

   -Majd még kitaláljuk, de Harry mindenképp Rékával akar lenni, én meg gondoltam, ha nem baj és elférek, akkor nálatok lennék

   -Nem baj, barátok vagyunk. Oké, akkor.. és mikor jöttök?

   -Augusztus 25.

   -Jó, akkor ráérek - mosolyogtam, de ekkor megláttam Finnt a képernyőn. Épp engem nézett. - Figyelj, most leteszem jó?

   -Oké, csak ennyit akartam és jó beszélgetést!

   -Kösz, szia - mondtam, majd kinyomtam a telefont"

-Mit akart? - kérdezte Finn

-Csak mondta, hogy ide is jönnek koncertezni

-És ez nem ért rá holnapig..

-Ez jó hír, tökre örülök - vigyorogtam - Ne legyen már ilyen világvége fejed a szülinapodon..

-Jó, csak.. szóval itt volt az a csaj a bulimon, aki nekem tettszik és nagyon elszúrtam

-De mit csináltál?

-Hát, igazából.. mit nem csináltam? Az úgy volt, hogy megjött mindenki és teleszórtuk a szobát színes lasztikkal, tök buli volt - nevetett - aztán ittunk, táncoltunk, buliztunk. A csaj odajött hozzám, együtt táncoltunk kerek 1 percig, majd az egyik haverom lekérte én meg ott álltam és elengedtem. Este megcsókolta, később pedig bejelentették, hogy járnak.

-Sajnálom

-Hát én is. De ha itt lettél volna, akkor talán megakadályozod, vagy valamit biztos csinálsz..

-És Réka?

-Ő Jackel volt - legyintett

-Értem..

-Na figyelj, most mennem kell, de majd még beszélünk

-Oké, jó éjt - mosolyogtam

-Neked is.

Nem tudtam elaludni. Csak fetrengtem az ágyamban, végül úgy döntöttem, nem érdekel mennyi az idő, felhívom Lilit.

-Zita, remélem vészhelyzet van - mondta álmos hangon

-Hát csak annyi, hogy Augusztus 25.-ére ne legyen programod, mert nálam alszol

-Ennyi?

-Aha - nevettem

-Oké, majd még beszélünk szia - nyomta ki a telót

Egyszerűen nem tudtam aludni egy percet sem.. Folytan Finnen kattogott az agyam. Rékát nem hívhatom, ő Jackel van. Barbi, Barbit se hívom.. Lilivel az előbb beszéltem.. Anyuék utaznak. Már csak egy valaki maradt, akinek elpanaszolhatom a bajom. És épp online volt.

-Szia Brookie - sóhajtottam a kamerába

-Szia - integetett - Rég beszéltünk

-Igen, találkozhatnánk valamikor - mosolyogtam

-Az jó lenne.. Mi a baj?

-Semmi, vagyis.. Ugye van pasim.. - kezdtem

-Tényleg? MIóta?

-Hát, 1 hónapja kábé

-Nem is mondtad.. És ő is magyar?

-Nem, francia - mosolyogtam

-Francia? Hogy szedtél össze egy franciát? - nevett

-Hát, mindegy, ez elég hosszú.. és most van valaki, akinek tettszem és ezt megmondta nekem, de..

-És Niall?

-Hát, ő a barátom.

-Aha.. Tehát még nem tudod..

-Mit? - kérdeztem

-Semmi, majd a srácok elmondják..

-Mi? Nem! Most mondd!

-Nem, ez nem az én dolgom - tiltakozott

-De kérlek!

 

-Nem, majd ők elmondják..

 

-Hát jó.. akkor szia

 

-Most mi van? - lepődött meg

 

-Ha nem mondod meg, akkor én lépek

 

-Jó, majd szólok a srácoknak, hogy mondják el.

 

-Oké, szia - mondtam, majd lehajtottam a laptopom

 

Ránéztem az órámra. Hajnali 3-at mutatott és még mindig nem tudok aludni.. Most mit csináljak? Mindenki alszik.. Végül úgy döntöttem, hogy kimegyek egy kicsit sétálni.

Halkan lesétáltam a lépcsőn, gyorsan felhúztam a cipőm, a kabátom, majd résnyire kinyitottam az ajtót, a szokottnál is lassabban, mivel kicsit nyikorog. Visszacsuktam magam után és indulhattam sétálni.

Veszprém gyönyörű este, a kivilágított épületek, látnivalók. A titkos búvóhelyemre mentem. Apával mindig ide jártunk amikor kicsi voltam, megnéztük a fákat, dombokat, a kedvenc hidamat. 10 percig sétáltam, mire felértem a dombtetőre. Leültem a "padunkra", majd elgondolkodtam.

Vettem egy nagy levegőt, majd lefotóztam a kilátást. Apa biztos örülni fog neki, ha látja újra..

Hajnali 4-ig ott ültem, majd mikor már kellő képpen álmos lettem, visszasétáltam haza. Szerencsére senki nem ébredt fel, szóval felosontam a szobámba, lefeküdtem az ágyra, és elaludtam.

Ki gondolta volna, hogy egy nap majd találkozok azzal a sráccal, akit a youtubeon szoktam nézni és hallgatni a számait. Akit nem sokan ismernek, de aki ismeri az szereti, mert ezt a srácot csak szeretni lehet. Szinte lehetetlen, de mégis megtörtént. Életem legjobb napja volt, de kezdjük az elején, egy héttel ezelőtt.

Reggel kipattantam az ágyamból, fogat mostam majd felöltöztem.

Anyuék már nem voltak otthon, valami kiállításra mentek Amandával. Gyorsan megreggeliztem, majd átugrottam Rékáékhoz.

-Szia - nyitottam be a szobájába

-Szia - mosolygott rám a laptopja mögül

-Hogy vagy? Mi van Harryvel?

-Jól vagyok és vele semmi. Nem érdekel.

-Az klassz. Ennek örömére elmehetnénk valahova - gondolkodtam hangosan

-Például? - nézett rám

-Mondjuk vásárolgatni, mozizni..

-De.. öhm.. az van, hogy.. szóval..

-Nyögd már ki! - kiáltottam rá

-Szóval már van programom mára..

-Értem, és kivel?

-Csak egy barátommal - vonta meg a vállát

-És melyikkel? - kíváncsiskodtam

-Féltékeny vagy? - nevetett

-Nem, dehogy - tiltakoztam

-De

-Na jó, most megyek, mert amúgy nekem is van programom - indultam kifelé

-Oké, szia

-Szia - mosolyogtam

Szóval, van egy egész napom, amit eltölthetek egyedül. Csodás. Mégis mi a lótúrót csináljak?

Hazamentem és leültem a tv elé.

"Egyedül vagy és unatkozol?" -kérdezte a nő a tévében, mire unottan válaszoltam, hogy "igen"

"A most következő versenyen nyerhettek egy utat Londonba!" - aha, kösz.. bármikor kimehetnék, ha akarnék pff. De azért megnéztem. Hát, ilyen idióta kérdéseket tettek fel, mint például: "Mikor alakult meg a One direction?" vagy: "Mi a Big Ben eredeti neve?". Természetesen az összes kérdésre tudtam a választ, de inkább kikapcsoltam a tv-t.

A suliban még tavasszal jelentkeztem egy cserediák programra. Teljesen kiment a fejemből, de mivel anyu írt egy cetlit a hűtőre, hogy jövőhéten megyek Spanyolba. Hát igen, a spanyolomat még fejlesztenem kéne, csak egy éve tanulom. Réka a németországiba jelentkezett, megígértük egymásnak, hogy majd hozunk szuvenírt.

De várjunk csak.. nem akkor jön Pierre? Megnéztem a naptáramat és egyezett a 2 dátum. Gyorsan megcsörgettem barátomat, de nem vette fel..

Felhívtam az ofőmet, hogy akkor mit is kéne erről az útról tudni. Annyit mondott, hogy vigyek ruhákat, meg pénzt. Kösz, egyedül nem ment volna..

Márcsak egy hónapom van a nyárból és alig voltam itthon, erre megint elmegyek 2 hétre Spanyolországba. A lényeg, hogy jól érezzem magam. Apropó.. A pasim már eléggé hiányzik, de soha nem veszi fel a telefont, nem képes válaszolna az üzeneteimre, nem tudom mit csináljak, hogy elérjem.

Estig olvastam, vagy hívogattam. Folyton az a hülye nő szólt bele a telefonba, már nagyon idegesített, szóval inkább elrakram és elaludtam.

*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Másnap köszöntem anyuéknak és Amandának, aki pár új nyaklánccal gazdagodott a tegnapi napon. Mint megtudtam, gumicukor kiállításra mentek, de állítólag el is mondták, csak én a telefonomat bámultam. Hát, biztos. A lényeg, hogy nekem is hoztak egy csomag gumicukit. Váá de jó. Megvan a mai és a holnapi ebédem hehe.

Réka felhívott, és elmesélte, hogy hol volt tegnap, majd megkérdezte, hogy minden oké-e.

-Persze, csak Pierrel már egy jó ideje nem beszéltem és fel se veszi a telefont - szomorkodtam

-Nyugi, már csak 5 nap és megyüüünk!! - kiáltozott

-Igen, már várom - nevettem

-Na, nyugi.. Ha nem veszi fel, akkor biztos van valami oka

-Igen, gondolom, de azóta nem veszi fel, hogy.. hogy megmondtam Finnek, hogy ki is a barátom.. Basszus..

-Mi? Nem, az nem lehet..

-És ha igen?? - akadtam ki - Mi van ha mégis..

-Semmi. Akkor megtudtad, hogy Finn féltékeny, ami azt jelenti

-Hogy szerelmes belém - fejeztem be a mondatát

-Pontosan. Ááá de izgi

-Nem az - ráztam a fejem - most le kell tennem, szia - mondtam majd lecsaptam a telót az ágyamra.

Nem hiszem el, hogy Pierre Finn miatt nem képes felvenni azt a rohadt telefont. Beszélnem kell Finnel.

-Finn! - kiáltottam köszönés helyett a kamerába (skypeoltunk)

-Szia neked is - mosolygott

-Nincs valami köze annak, hogy a barátom nem válaszol, hogy elmondtam neked, hogy ki ő?

-Nem tudom, a nyelvi hibáidtól eltekintve, igen, szeretem a fagyit.

-Mi? Ne terelj.. - förmedtem rá

-Oké, figyelj. Az angolodon tényleg kéne javítani

-FINN! - kiáltottam rá

-Jól van, figyelj. Én csak mondtam neki, hogy figyelni fogom és ha bánt, akkor elintézem.

-És ezt ő úgy vette, hogy ne szóljon hozzám, haggyon békén.

-Az már az ő dolga - vonta meg a vállát

-Finn, kérlek mondj igazat.. tetszek neked?

-Igen - jött a gyors válasz

-De, komolyan

-Komolyan - bólintott

-És akkor az a megoldás, hogy elintézed a pasimat..

-Hát, valahogy ki kellett iktatni

-Te normális vagy? - néztem a kamerába

-Nem, de ezt eddig is tudtuk.. - még beszélgettünk, amikor egyszercsak megszólalt a telefonom. The way we are - Shaun Reynolds, akkor Réka hív.

-Figyelj, most mennem kell. Szia. - integettem, majd kiléptem a skypeból.

Réka elmesélte, hogy Harry felhívta és újra össze akar vele jönni, de nem tudja mit csináljon. Én azt mondtam, hogy ha mégegyszer megbocsát neki, akkor nem leszek a barátnője. Ő ezt komolyan vette, szóval szerintem nem lesz több cikk Rékáról a magazinokban.

Lassan, de eltelt a hét és indulhattam a reptérre. Itt találkoztam az osztálytársaimmal, mindenkit átöleltem, mert már nagyon hiányoztak. Beszélgettünk pár sort, majd mindenki indult a saját járatához.

-Zita, Zita - lihegte az ofőm

-Igen? - fordultam hátra

-Nem, nem arra a repülőre mész - fogta a tüdejét a tanárnő

-De ez megy Spanyolországba - mutattam a járat felé

-De te nem oda mész. Egy kis változás történt, egy fiúhoz mész Amerikába.

-Egy fiúhoz? De én lányhoz szeretnék..

-Sajnálom, de ő lebetegedett, más már nem maradt. Felhívtuk az iskolát és ez a fiú jelentkezett.

-Értem. Hát remélem attól még elleszünk.. - rágtam a szám szélét. Semmi kedvem Amerikába menni, főleg nem egy sráchoz. 1., ha nem néz ki jól, minden nap őt kell néznem. 2., mivel későn jelentkezett, lehet, hogy náluk nincs is annyi hely.. 3., egy fiúhoz küldenek egy lányt? komolyan? EGY FIÚHOZ? na jó, mondjuk ez nem is akkora baj, csak.. de mégis.. Amerikába csak 4-en mennek az osztályból, plusz én.

Elindultam a másik irányba az amcsis repülő felé. "Szerencsére" oda is csak fiúk mennek az osztályból, így egész repülőúton az autókról meg a BMX-ekről kellett sztorikat hallgatnom.

-Nem unjátok még? - néztem rájuk unottan

-Nem - válaszolták egyszerre, majd nevettünk egyet

Amikor kiszálltunk a repülőből a mozgólépcső alatt várakozó emberek mint tartottak egy táblát. Megtaláltam az osztálytáraim nevét, de az enyémet nem.. Bolyongtam egyet, mire egy 40-es nő kezében megláttam a táblámat.

-Heló - köszöntem - Zita vagyok

-Szia Zita - mosolyogtt rám a nő - Én Elizabeth. A fiamhoz jöttél ugye?

-Hát ha maga fia jelentkezett tegnap, akkor igen - nevettem

-Igen - mosolygott - gyere

Kimentünk a hatalmas épületből, majd egy nem egyforintos autóhoz léptünk.

-Ez az ön autója? - csodálkoztam

-Igen, az egyik - mosolygott

Aha, tehát nem szegények. Akkor biztos lesz mégegy szoba nekem is. Ilyen hülyeségekről gondolkoztam, amikor megérkeztünk a házukhoz. Nem volt kicsi. De hát, mint megtudtam az út alatt, 6-an testvérek.

Amikor beléptem a házba, egy szép, szőke hajú lány, meg egy olyan 15-16 éves srác dobálóztak párnákkal. Valami ismerős volt. Mintha láttam volna már valahol őket.

Még egy szőke hajú lány sétált le a lépcsőn egy laptoppal a kezében.

-Anya, most mentem, sziasztok - mondta, azzal kilépett az ajtón. Anyukája csak bólintott és arréb lépett.

-Bemutatom a családomat - mutatott körbe.

-Helyesek - nevettem

-Most el kell intéznem valamit, nyugodtan nézz körbe - veregette meg avállam, majd bement... valahova.

-Sziasztok - köszöntem

-Szia - nézett rám a csaj, aki az előbb dobálózott - Stacy - lépett elém, majd a kezét nyújtotta

-Zita - mosolyogtam - lehetséges, hogy már láttalak valahol?

-Nem tudom - vonta meg a vállát

-Earn - jött hozzám a srác is

-Szia, Zita - ráztam vele kezet

-És tényleg hatan vagytok? - képedtem el

-Igen - nevetett Stacy - Aki az előbb kirohant, ő volt Abbie. Van még egy lány testvérünk, Kalyn, mi hárman vagyunk lányok. Aztán itt van Earn, a legfiatalabb - kócolta össze a haját -  a legidősebb Joe, ő most dolgozik és még van Shaun, ő a szobájában gépezik - mosolygott - hozzá jöttél

Shaun.. várjunk csak.. az egyik kedvenc énekesemet is így hívják.. és..

-És amúgy mi is a vezeték nevetek? - kérdeztem félve

-Tudtam - nevetett - Reynolds

-Hűű - képedtem el

-Hozzak vizet? Le akarsz ülni? - nevetett még mindig Stacy

-Nem kell kösz - nevettem el magam, de még mindig falfehér volt az arcom. Ez csak fokozódott, amikor Shaun lesétált e lépcsőn. Barna, már már zöld szemével rám nézett, kezet nyújtott és bemutatkozott. Nagy levegőt vettem, nyeltem egyet, majd kezet ráztem vele.

-Zita

-Szia Zita - mosolygott, mire elkezdett remegni a lábam - gyere megmutatom a szobád - húzott. Visszanéztem Stacyre, aki csak biccentett egyet, majd Earnel újra párnacsatába kezdtek.

-Szóval ez a szobád.. Zita.. hahó - nézett bele a szemembe - hallasz? - "integetett" előttem

-Mi?

-Üdv a Földön - nevetett

-Jah, igen - néztem körbe - szép

-Aha - nevetett még mindig

-Mi van?

-Majdnem 3 percig engem bámultál

-Ja, bocs - vörösödtem el, majd lenéztem a földre

-Nem baj - nevetett - körbevezesselek, vagy majd rájösz?

-Ha nem baj, körbevezetnél?

-Különben nem ajánlottam volna fel - mosolygott, majd megfogta a karom és kivitt a szobából. Szó szerint kirángatott, mert mozdulni se tudtam.

-Biztos minden rendben? - nézett rám vigyorogva

-Persze, elmegyek a mosdóba - indultam balra

-Khm.. Zita.. a mosdó.. arra van - mutatott az ellenkező irányba

-Hát persze, hogy a másik irány - mérgelődtem halkan, mire hangosan felnevetett.

-Második ajtó jobbra - hallottam a kiáltását

Beléptem a fürdőszobába és körülnéztem. Amúgy miért is vagyok itt? Na mindegy. Mentem pár kört, majd visszamentem Shaunhoz.

-Kész vagyok

-Látom - mosolygott. Miért tudok mindig hülyét csinálni magamból?

-Oké, a ház gyönyörű, de nem megyünk el sétálni?

-De, mehetünk. Várj, viszem a gitárom - szaladt be a szobájába, ami az enyém mellett volt. Hogy minek hozza a gitárját a sétáláshoz, azt nem tudom..

Elmentünk a legközelebbi parkba, majd felültünk egy padra.

Shaun elővette a gitárját és játszott rajta egy dalt.

Ed Sheerantól énekelte a Lego House-t. A refrénnél én is beszálltam, nem bírtam ki, hogy ne énekeljek.

Amikor befejeztük a dalt kérdőn rámnézett.

-Mi van? - vörösödtem el

-Hát ez az. Tök jó hangod van - mosolygott

-Nem, bocsi, hogy megzavartalak.

-Nem zavartál meg, tök jó hangzott - nevetett

-Igen? - néztem szemeibe

-Persze

-Hát akkor jó

-Éneklünk még egyet? - kérdezte, mire bólintottam egyet

-Ühüm

Estig kinnt voltunk a parkban és a sétálókat szórakoztattuk, vagy megsirattuk egy-egy érzelmesebb dallal. Sahaunnak nagyon jó hangja van és nagyon örülök, hogy végül hozzá kerültem, mert már az első nap közös hullámhosszon voltunk vagy hogy mondják az ilyet..

-Szia Réka - integettem a kamerába az új szobámból

-Szia - mosoylgott - na milyen Amerikába? - nevetett - Milyen a srác?

-Ne gúnyolódj! Képzeld, Shaun Reynoldshoz kerültem

-És ő ki?

-Ja igen, nem ismered.. egy énekes, keress rá a youtubeon. Ma délután kinnt énekelgettünk a parkban és tök jó volt és ez a ház nagyon szép. És veled mi van?

-Öhm, egy német lánynál vagyok. Nincs külön szobám, de tök jó barátnők lettünk egy nap alatt. Szép és okos, pont mint én - nevetett

-És te sem vagy egy beképzelt egoista

-Áá dehogy - legyintett, mire elröhögtük magunkat. Valami a háttérben röfögött, szóval muszáj volt rákérdeznem, hogy valaki így röhög, vagy tényleg egy dusznót hallottam. - Ja, ő itt Punky a kismalac - emelt fel egy kisdisznót

-Ez most komoly? A házban? - nevettem

-Aha, tök cuki. Anina mellett alszik.

-Anina a lány ugye? Vagy még egy kisdisznó?

-Persze - nevetett - a német lány

-Akkor jó.. vagyis fúj

-Nem, minden este fürdetik, többet fürdik a disznó, mint ők

-Értem - mondtam, mire Shaun bejött és leült mellém. Köszönt Rékának, majd a elmerült a telefonjában

-Ő Shaun? - kérdezte Réka magyarul. A srác a neve hallatára felnézett, de lagyintettem egyet, szóval újra a netet bújta és válaszolgatott néhány kommentre a videójához

-Aha - mosolyogtam

-Hűű.. nagyon cuki

-Igen, mondtam, hogy nézd meg a neten

-Jó, gondoltam, hogy jó hangja van, de hogy ennyire jól is néz ki..

-Hát, igen - néztem a srácra, majd a telójába

-Szeretnél rá kommentet írni? - nézett rám. Uppsz, lehet hogy észrevette, hogy nézem?

-Nem, kösz - mosolyogtam - nyugodtan csináld

-Oké - nevetett

-Jézusom de cuki hangja van - áradozott Réka - És nála leszel 2 hétig..

-Ha nem dobnak ki akkor igen - nevettem

-Mennem kell, vacsizuk. Majd holnap még beszélünk és Shaun is legyen itt

-Oké - tört ki belőlem a röhögőgörcs. Réka kinyomta, Shyun meg rám nézett

-Mi van velem? Hmm?

-Semmi, a barátnőm belédzúgott - nevettem még mindig

-Aha - bólintott - Mondd meg neki, hogy foglalt vagyok

-Oké, megmondom.. nem is tudtam, hogy van barátnőd.. - töprengtem

-Még nincs.

-Akkor?

-Csak tetszik valaki.

-Értem. Öhm, azt hiszem éhes vagyok.

-Azt hiszed, vagy tényleg éhes vagy? - nézte még mindig a telefonját

-Azt hiszem, hogy tényleg éhes vagyok - mondtam

-Azt hiszed, hogy azt hiszed, hogy tényleg éhes vagy? - nézett fel rám mosolyogva, mire végig gondoltam amit mondott

-Nem. Éhes vagyok - mondtam, mire elnevettük magunkat. Shaun jó társaság, vele nem lehet unatkozni.

Vacsi közben megszólalt a telefonom. Ránéztem a kijelzőre és félrenyeltem, szóval köpni nyelni nem tudtam csak ott fulldokoltam. Shaun megveregette a hátamat, mire újra tudtam levegőt venni.

-Bocsi, most ezt.. fel kell vennem, fontos..

-Ne magyarázkódj, menj csak - bólintott Elizabeth

-Köszönöm - indultam a szobámba, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

-Mit akarsz Pierre? - szóltam a telefonba

-Te kerestél annyit..

-Értem, de miért nem válaszoltál?

-Mert csak

-Jó, kösz

-Figyelj szerintem ez nem működik kettőnk közt.

-Igen, lehet

-Mi? Te most ilyen könnyen belemész? - lepődött meg - már előkészültem, hogy hogy nyugtassalak meg meg ilyenek, te meg csak belemész?

-Hát.. te is látod, hogy nem tartjuk a kapcsolatot.. Menj, csajozz, legyünk szabadok, mindkettőnknek jobb lesz..

-Neked tetszik valaki

-Mi? Nem! Csak belefáradtam

-Oké, akkor ne is keress többet! Szakítok

-Jó, de barátok azért maradunk? - kérdeztem

-Nem! - kiáltotta, majd letette

Hát ez furcsa volt. Lehet hogy már soha többé nem látom? Vagy egyáltalán fogunk beszélni? Visszamentem az ebédlőbe és leültem a helyemre.

Shaunnal sokat beszélgettünk lefekvés előtt, majd mikor mondtam, hogy most már álmos vagyok, adott egy puszit az arcomra és elment a szobájába. Egész éjjel az ő dalait hallgattam.